Dedicsné Varga Szilvia a Kosiba-ághoz tartozik, azon belül Bicskeiné Olgika csapatához. 2020. november 25-én regisztrált, s kúrázóként kezdte, mint sokan mások is, aztán az üzleti lehetőséget is meglátta a Biocomban – sőt, a kitörési pontot abból, ami három évtizedig az élete volt, a munkát a család elé is helyezve. Nem véletlenül jutott el ősszel a Zselic-völgybe (ahová azok voltak hivatalosak, akik a nyári verseny feltételeit teljesítették), s a szponzortól kapott ajándék mögött is elvégzett munka van. S hogy miért lehet példaértékű a tanítónő? Mert még nem visszatekintve, egy nagy üzlet vezetőjeként tesz nyílt, üzenetértékű vallomást, hanem ugyan eredményekkel a háta mögött, HV-ként, de úgy, hogy az igazi sikerek még a jövőben várják. S hogy eléri, arra kitűnő hozzáállása és szépen fogalmazott sorai egyértelmű garanciát jelentenek!
Egy sokat jelentő előadás – vagy még inkább előadó…
2022. január 25. fontos dátum az életemben. Péter Ágnes Arany Hálózatigazgató vendégelőadó volt a Kosiba-ág által szervezett Sikerakadémia előadáson. Ági kedves lénye már a szeptemberi, Zselic-völgybe szervezett, nyári versenyes díjkiosztón megfogott. Akkor még nem gondoltam, hogy bármi közünk lehet még az életben egymáshoz. Röviden szeretném leírni az előzményeket, hogy érthető legyen Ági szerepe abban, hogy – bár ő ezt eddig nem is tudta – milyen változás ment bennem végbe.
Másoknak akartam megfelelni, s valami hiányzott…
1992 óta tanítóként dolgozom Sajószentpéteren. Az életemben mindig fontos helyet kapott az iskola, a tanítványaim, a karrierem. Mindig másoknak akartam megfelelni, szerettem volna a körülöttem lévők elismerését kivívni, illetve, hogy büszkék legyenek rám azok, akik fontosak számomra. Számtalan szóbeli elismerést kaptam, és polgármesteri kitüntetésben is részesültem. Viszont az ez év január 25-ig nem tudatosult bennem, hogy valami hiányzik.
Egyfajta elismerése, DE…
Mindig az az ember voltam, aki dobogóra segített másokat, s közben a függöny mögül nézte a dicsőségben fürdőző nyerteseket, akiknek az érmeket a nyakába akasztják. Büszke voltam a kint állókra. Mi lett a munkám jutalma? Sokan szerették volna hozzám íratni a gyermekeiket. Ez, ha belegondolok óriási elismerés, mert az ember a legféltettebb kincsét, a gyermekét nem akárkire bízza. Vagy amikor a tanterembe egy köszönő cédulával ellátott csokor érkezik egy 25 éve tanított tanítványtól, vagy régebben levélben, mostanában Messengeren jönnek az üzenetek, hogy ki mit ért el az életben, és köszönetet mondanak nekem azért, mert szerintük nekem is nagy részem volt abban a sikerben, amit most ők átélnek. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy ezeket megélhettem, de sajnos ott van a DE! Mert eközben a saját gyermekeimre kevesebb idő jutott.
Munka a család előtt – megérte?
Ezért volt fontos mérföldkő számomra a Péter Ágnes előadása. Számtalanszor hallottam már, hogy tűzzél ki célt, írd le! Meg is tettem, de valahogy soha nem éreztem azt, amit az Ági előadása után. Épp most a félévi beszámolót kellett leadnom az iskolába a vezetőségnek, mint mindig már 30 éve. De ez a félév volt az, amikor nem osztályfőnökként tettem ezt. Két éve bevezették az egész napos iskolarendszert, és a 2. év végén közölték velem, hogy innentől csere lesz. A tanítói párom lesz mostantól az új osztályfőnök. Hidegzuhanyként ért a hír. Értettem az okot, de valami összetört akkor bennem. Ezeket a mondatokat is leírtam a beszámolómban: „A családomtól azt a kérdést kaptam, hogy 30 évig az iskolát a család elé helyeztem, megérte? Ezen elgondolkodtam… Ez a tanév fordulópont az életemben. Sok minden átértékelődött bennem. Természetesen a munkámat ezután is a rám jellemző maximalizmussal látom el, de kialudt a tűz, ezt nem tagadhatom.”
Élmények a Biocom segítségével
Viszont ahogy ezeket a szavakat leírtam, Ági szavai csendültek fel fülemben. Velem ellentétben ő azt mondta: „-… igaz, hogy az üzletépítés miatt sok mindent nem tudott együtt csinálni a gyermekeivel, amik ma már jelentéktelen dolgokká váltak, de olyan élményekhez juttatta a Biocom segítségével a gyermekeit, amit soha az életben nem felejtenek majd el.” Elmondta, hogy honnan hová jutottak. Ez volt az a pont, amikor az én fejemben, szívemben tűzijátékként ért a hatás, a gondolat, a felismerés. Felvillant előttem az égő vágy, amit el akarok érni.
Égető vággyal a célok felé
Ezúton is szeretném megköszönni Áginak azokat a lelkesítő szavakat, amiket az ő nemes egyszerűségével osztott meg velünk! Most már égető vággyal tartok a kitűzött célom felé. Már nem habozok, ha megkérdezik, mi a nyomógombom, s mostantól már magamra is gondolok. Többek között célom lett, hogy a gyermekeimet olyan élményekhez juttassam, ami örök emlék lesz számukra. S mivel a tanítás az életem része, tudom, hogy most már rövid időn belül a Biocom keretein belül folytatom ezt a hivatást, és tanítani fogok ezentúl is, de már felnőtteket…
Friss tűz a kialudt fáklya helyett
Kialudt egy tűz, de most kaptam helyette egy égő fáklyát. A Biocomnak már most nagyon sok mindenért hálás vagyok! Lassan egy éve, hogy tevékenykedem ebben az üzletben, s a kitörési lehetőséget is benne látom. Már eddig is felejthetetlen élményekkel ajándékozott meg: nyári verseny jutalma a Zselic-völgyben, képzések Visegrádon, ajándék a szponzoromtól Visegrádon, családi napok Törtelen, s nem utolsósorban, hogy egy fantasztikus csapat tagja lehetek. Hálás vagyok mindenkinek, akinek bármilyen része is volt abban, hogy én ezeket a csodás érzéseket átélhettem! Köszönöm!
