Először júniusban találkozott a biocomos (céges, erőteljesen felmatricázott) Audival Horváth Annamária, amikor Acsainé Szabó Katalinnál volt, szintén a Vass-ág hálózatvezetőjénél. (Mert éppen ő volt az, aki a legjobban teljesített a vezetők közül az az előző hónapban.) Ekkor volt szerencséje beleülni, s ahogy ő fogalmaz: szerelem volt első látásra! Persze akkor még nem volt HV, így még esélye sem volt megnyerni. S különben is: az abonyi ifjú hölgy a középiskolának éppen a felénél tartott, amikor ez történt. Bár az is igaz, néhány hónappal azt megelőzően hozott egy komoly döntés, amit a felsőoktatásban (Szolnokon) tanító édesanyja meglepődve fogadott. Majd a lányával együtt beleállt a munkába… A többit Annamáriától olvashatjuk, a fiatalság minden lelkesedésével. Érthető: kétszer is nyert olyan versenyben idén, ahol a legeredményesebb hálózatvezetőket díjazzák…
Célul tűztem
Szóval, kitűztem azonban egy éven belüli célnak, hogy én is vezethetem majd az autót, persze, nyertesként. Ez még ekkor lehetetlennek tűnt! Hogy én? Friss biocomosként elvigyem az autót, amikor annyi ember dolgozik a cégben rajtam kívül?
Tréninges fogadkozás
Telt-múlt az idő… Szeptemberben elvitt a vezetőség egy kétnapos vezetői tréningre az Ózon Hotelbe. Ekkor vezetőink biztatására megfogadtuk, hogy sokat lesz mostanában az autó a Vass-ágban.
Van jogosítványod?
Két nap múlva, délután három körül hívott a vezetőm, Vass Oszkár, a háttérben a felesége, Vass Szombatfalvi Zsuzsa sikítozását hallottam. Azt kérdezték, hogy van-e jogosítványom? Igennel válaszoltam, de akkor még nem is értettem, hogy ezt miért kérdezik. Azután, mikor mondták, hogy miénk az Audi, nem akartam elhinni! Pont a miénk?
Könnybe lábadt a szemem
Rögtön az ugrott be, hogy atyaég! Itt lesz a biocomos Audi Abonyban egy hónapig és én fogom vezetni! Dabason örömmel fogadtak minket, aláírtuk a papírokat és aztán jött a lényeg… Amikor megláttam, könnybe lábadt a szemem. Az a kocsi maga a csoda!
Kocsicsoda Abonyban
Dabasról hazafelé már én vezettem! Abonyba beérve pedig mindenki utánunk nézett – főleg mikor látták, hogy kik ülnek benne…! 🙂
Megjárattuk októberben…
Az október egy csodálatos hónap volt, rengeteg helyen megfordultunk a kocsival. Még iskolába is ezzel jártam. J Persze a jóhoz nagyon könnyen hozzászokik az ember. Én sem akartam visszaadni, de tudtam, hogy ez nem lehetséges.
…és nálunk maradt novemberre!
Aztán megtörtént a csoda… November 8-án kellett volna visszavinni, mire 6-án hívott a közvetlen vezetőn, Haraszti Dóra (szintén sikítva), hogy marad még egy hónapot az autó! Én ugyanúgy zokogtam, mint legelőször, talán a sokk még nagyobb volt. Micsoda, hogy 2x egymás után?
Más is viheti…
A két hónap elteltével sajnos vissza kellett vinnünk. De nem búsulok, hiszen egy olyan ember kapta meg, aki szintén nagyon megérdemelte.
A szavak ereje
Most már hiszek a szavak erejében! Ez volt az álmom! Kértem és megadatott! Egymás után kétszer is! Ez nem lehet véletlen! Anyával megfogadtuk, hogy lesz még nálunk ez a csoda! Rajtunk múlik, és mi mindent megteszünk érte!
A lehetőség hamarabb jön, mint hinnénk…
Anya mondta, hogy amint lehet, csináljam meg a jogosítványt, hogy mire dolgozom, biztonsággal tudjak vezetni! Ha akarnak adni céges autót, ne ez legyen az akadálya. Azért ezt nem gondoltuk, hogy ilyen hamar megadatik a lehetőség! De köszönjük ezúton is!
A szerk. megj.
Végül egy szerkesztői megjegyzés, átvéve a szót a sikeres ifjú hálózatépítőtől, hogy a család még nem is teljes évét egészben láthassa a kedves olvasó. A Vass-ág évzáróján már kitűzős HV lett az édesanya, Horváthné dr. Kökény Annamária, a leány pedig a kitűzőjét is megkapta, aki jóval többet keres másfél évvel az érettségi előtt, mint a tanárai… Visszaidézésként pedig: így vallott még augusztusban, amikor a Győztesek Hajójára volt hivatalos, mert azt a versenyt is megnyerte…
Horváth Annamária (Vass-ág): Nagykorúságomra Biocomos vállalkozó leszek!
A májusi hajós versennyel az volt a célunk (Horváthné dr. Kökény Annamáriával, szóval édesanyámmal), hogy egyrészt nyerjünk, másrészt pedig minél nagyobb taglétszámmal bővüljön a csapatunk, ösztönözve őket a saját üzletük kiépítésére is. Májusban 3106 pontunk lett, júniusban „csupán” 2393,1, de júliusban már 5135,5 pontunk lett a májusban indított versenyvonalunkon. HV jelöltünk lett, ugyanis augusztusban ünneplem a 18. születésnapomat. Addigra lehetek hivatalosan is vállalkozó. Ezt megalapozta a májusi verseny, ahol augusztusban, legkésőbb szeptemberben különálló hálózatvezetővé tudok válni. Ezzel meg lesz az első HV lábunk. Egy új módszert dolgoztunk ki a struktúra kialakítására, amely a jelek szerint jól bevált. Rengeteg energiát és időt fektettünk bele, de megérte! Sokat tanultunk ez idő alatt. Nagyon kedves emberekkel ismerkedünk meg munkánk során. Jó érzés segíteni másokon! A következő célunk, hogy újabb HV lábunk, illetve lábaink legyenek!