Marton Szabolcsék példája mutatja: tulajdonképpen „egyszerű” az Ökonetben sikereket elérni. Nem azt írtuk, hogy könnyű, hanem egyszerű, mint az egyszeregy. Ki kell tűzni határozottan a célt, magabiztos hozzáállással. Segítség lehet még egy látványos falragasz, vagy bármi, ami motivál, és segít az energiaszintet magasan tartani. Ezek megalapozzák az örömteli történéseket, melyek egyik eredménye az ötfős verseny megnyerése a Vass-ágon – egyebek mellett. Szabolcs egyelőre négyes szinten van. A sorait olvasva azonban már nem sokáig…
„Nagyon nagy öröm és boldogság, hogy májusban mi (a szponzorom-párommal közösen) lettünk az ágvezetőnk által kiírt verseny győztesei. Úgy érzem, ezzel megtettük az első konkrét lépéseket a hálózatigazgatói szint felé! (Az egymillió lépés is az elsővel kezdődik.)
Már a korábbi hónapokban is kerülgettük az ötletet, áprilisban neki is kezdtünk a versenynek (3 főig jutottunk), de igazán májusban állt össze a fejünkben a határozott cél és a megfelelő hozzáállás: biztosak voltunk benne, hogy meg fogjuk csinálni! A falra kiragasztottuk a struktúra rajzot (nevek nélkül), naponta tudatosan fenntartottuk az energiaszintünket, így az ismerőseink nem tudtak nemet mondani.
A pénzjutalmon túl számtalan hozadéka van még a versenynek: megtapasztaltuk az „erőnket”, azt, hogy amit kitűzünk magunk elé, és szívből akarjuk, azt el is érjük.
Aztán gyerekkori barátommal újra felvettem a kapcsolatot: nagy-nagy öröm, hogy Ocsovai Zoli és Szilvi a munkatársaink lettek! Egy természetgyógyászatot tanuló barátunk is üzlettársunk lett (Fenyvesiné Klári), aki a jövőben szakmailag is erősíteni fogja a csapatunkat. Új ismeretségeket is kötöttünk (Galbáné Mladek Kingáék), szóval fantasztikus hónap volt, és csodás szülinapi ajándék is számomra (májusban születtem)!
Köszönöm mindenkinek a biztatását és persze hajrá tovább előre: cél év végéig a hálózatvezetői szint!”