Lőrincz János hálózatigazgató (egyébként az ő felső ágvezetője) gratulációja után mosolyognak a lencsébe
Kereshetjük a tényhez a jelzőket: megérdemelt, értékes, tanulságos, jövőbe mutató. Mind igaz! Miközben ő szerényen úgy fogalmaz, nincs ebben olyan nagy varázslat. Mármint abban, hogy munkatársai segítségével ötven (50!) fővel gyarapodott múlt hónapban a csapata. Mi lenne, ha varázsolna…? Varázspálca nélkül is tény, a céges versenynek ő lett a győztese 2014. júliusi teljesítménye alapján, amelyért feltétlenül elismerés jár.
Az ágvezető házaspár férfitagjával (Vass Oszkárral) a fotón, egy másik serleggel, mivel az ágon belül értelemszerűen ő és csapata fejlődött a legdinamikusabban júliusban
Kétszeres siker
Sőt, lendületből „behúzott” egy másik megmérettetést is: a Vass-ágon is ő lett értelemszerűen júliusban a legdinamikusabban fejlődő HV-csoport vezetője, melyről már beszámoltunk. Bár, a hírek szerint ő szívesen odaadta volna a kupát a sorozatban triplázásra készülő Fazekas Gizikének, annak a felvidéki hálózatvezető-társának, akinek sikereiről nemrég írtunk. De a szabály, az szabály, így neki kétszer „kellett” örülni egy napon.
Közös öröm
Persze a hír nem ekkor lepte meg, hanem egy ágvezetőik által a budapesti depóban tartott találkozón. Csak arra lett figyelmes, hogy Zsuzsa (Vass Szombatfalvi Zsuzsanna, az ágvezető házaspár fiatal anya tagja) örömkiáltásokat hallat. Őt épp akkor tájékoztatták telefonon a központból, hogy Hajni nyerte a serleget… Mondta is erre utólag a győztes, hogy jó érzés tudni, sokan örülnek itt más sikerének. Pontosabban együtt örülnek vele! Pedig szerinte „csak” annyi történt, hogy szembejött egy szituáció, amit meg kellett oldania, s maga sem gondolta, hogy ötven új regisztrálttal esélyes lehet a kupára.
Keresd az embereket!
S hogy mi az a helyzet? A cikkíró itt csak feltételez: az, ami mindenkinek, folyamatosan. A bővítés vágya, szükségszerűsége. Így aztán, felbuzdulva a könnyített regisztráció előnyein, igyekezett kapcsolatba lépni mindazokkal, akik valamilyen oknál fogva korábban nem tették meg az utolsó lépést, bármilyen rokonszenves is volt nekik a Biocom ajánlata. Azaz: nem csatlakoztak, akkor. S miközben telefonált, arra lett figyelmes, mintha csak az ő hívására vártak volna, hiszen sorban mondtak igent. S mivel a (kevéssé aktív) munkatársainak, korábbi regisztráltjainak a porosodó névlistáját is elővette, nem csak szélesedeni, hanem mélyülni is kezdett a csapat.
Beindulnak a régiek
Őket ugyanis természetesen az adott személy vonalához regisztrálta, amelyről értesítette is az „illetékest”. Ragyogó volt az ötlet, hiszen így öntött némi olajat a pislákoló tűzre, vagy másképpen, alulról gyújtotta be a passzív hálózati részek máglyáját. Sokan reagáltak ugyanis úgy, hogy jé, ezt én is meg tudom csinálni! Továbbra is érvényes Lőrincz János tanácsa: tájékoztasd a hálózatodban lévőket a friss történésekről, például a könnyített regisztráció előnyeiről… És arról, hogy aki bővít, annak a bővítési alapból is van keresnivalója! S hogy a lelkesedés nem volt hiábavaló, íme a tények: rég nem aktív emberek csinálták meg újra a saját 200 pontokat, s így összesen 14 tagja alatt mozdult meg a csoport.
Erős kezdések
Azért ne higgyék, hogy ebben csak Hajni munkája van (bár, minden belőle eredt…), hanem vannak szívmelengető történetek is. Volt, aki júliusban frissen regisztrált, de máris hozott két új embert magával! S akadt korábban olyan is, aki ugyan mindössze egy fogkrémmel váltott tagságot, de azóta már 200 pont fölött jár. Pedig határozottan állította: neki erre se ideje, se pénze, se energiája…
A munka dandárja
Hajni persze pontosan tudja, hogy az igazi munka most kezdődik. A telefon sokat segített az alapozásban a „rapid regisztrációkkal” (amiket persze megfejelt több, hagyományos bemutató következtében kimondott IGEN), de a félszáznyi emberrel foglalkozni is kell. Mint mondja: a munka nem lett kevesebb a könnyített regisztrációval, csak gyorsabb. Most jön az, hogy az arra kíváncsiaknak azonnal át kell adni részletesen a tudást az üzleti lehetőségről, a jövőképről, míg a többiekkel rendszeresen tartani a kapcsolatot, informálva őket a termékelőnyökről. S még belőlük is lehet egyszer aktív hálózatépítő…
Ez még csak a kezdet…
Visszatérve az elején megfogalmazott jelzőkre: valóban megérdemelt a siker. Az, hiszen Hajni kopogtatott már a kapujában, de egy hajszálnyival korábban lemaradt (miközben a Vass-ágon nem egyszer tapsoltak már neki). S egyébként is elkötelezett, célokkal teli hálózatépítő, aki civil (családi napközis) munkája, s családja, gyermekei mellett építi üzletét. Azzal a konkrét tervvel, hogy 2015 tavaszára Ezüst Hálózatvezetőként ismerik majd el! Mint lelkesen meséli, Hajdú Mónika már „bejelentkezett”, hiszen kiváló, jelenleg 5-ös karrierszinten lévő munkatársa „hozott” az 50-ből 14 új embert, a másik HV-jelöltjét pedig még keresi. Pontosabban: tudja, hogy már létezik és várja őt, így azon dolgozik, hogy bevonzza. Nem várja, hanem DOLGOZIK rajta. Sok sikert hozzá!
