Azt kérték Sinka Tímeáék a csapattól a Noszvajon tartott HV képzésük után, hogy valaki írjon egy cikket arról, mit kapott a két nap alatt. A feladatra Ujháziné Nagy Zsuzsanna kitűzős hálózatvezető jelentkezett. Úgy érezte abban a pillanatban, meg kell osztania: nem csak teljes ellátást kapott egy csodálatos festői környezetben, nem csak finom ételeket vagy italokat, hanem szeretetet (rengeteget), álmokat és hitet, reményt és tüzet, új jövőképet. A vállalásból egy igazán érzelemdús beszámoló született. Egy olyan, ami azt is bemutatja, mi minden van még a pontokon, jutalékokon túl a rendszerben. Amiért igazán érdemes elkezdeni…
Egy meghatározó versike
Van egy kedvenc versem… „Nagyon friss az élmény, alighogy születtem, Anyukám, apukám, írjatok helyettem. Ne sokat, csak annyit: eggyel több a létszám, Hogyha szeretni kell, számítsatok énrám!” Azért kedvenc, mert ez szerepelt azon a kiskártyán, amin közölték anno a szüleim a nagyvilággal, hogy én bizony betettem a lábam eme földi létbe. És hogy miért jutott eszembe ez a pár sor? Mert nagyon friss az élmény… Na, találjátok ki, melyik élmény? Naná, hogy az a szenzációs lehetőség, amit mi, HV-k mindnyájan megkaphattunk a cégtől, a Sinka házaspártól, Gyuszitól és Timitől, és a felső vezetőinktől, amiért azt hiszem, nem lehetünk eléggé hálásak!
Egyszerű feladatból érzelmi hullámvasút
De kezdeném az elejéről. Mi, ma 2021-ben egy olyan szenzációs lehetőséget tarthatunk a kezünkben, amit úgy hívnak: BIOCOM. Vasárnap este, amikor Sinka Tímea ágvezetőnk kiadta a feladatokat, hogy képzeljük el az elkövetkező három évünket, bennem feltört minden… Percekig potyogtak a könnyeim, mert épp ez a kis vers jutott eszembe. Minden sora, centiről centire. S közben beugrottak hozzá képek, érzések, gondolatok, valahogy így…
Van ettől jobb érzés?
„Nagyon friss az élmény”. Új emberekkel megismerkedni, időt tölteni, együtt gondolkodni, együtt tervezni, együtt nevetni, vagy együtt sírni. Hiszen: „alig, hogy születtem” (azaz, lettem HV), így, „anyukám, apukám, (felső vezetők…?) írjatok helyettem”. „Ne sokat, csak annyit:
eggyel több a létszám”. Hát nem fantasztikus, hogy minden hónapban születik egy új HV? Hát nem csodálatos érzés embereknek segíteni, az életkörülményeiket jobbá tenni? Hát nem könnyekig hat meg a tudat, amikor felhív a munkatársunk, elfojtott hangon, hogy: „Ezt nem hiszem el! Ki tudom bővíteni a családi kasszát! Tudok cipőt venni a gyerekemnek! És végre először nem azt kell mondjam: Most nem, majd fizetéskor..” Van ettől jobb érzés, bárhol is a világon vagy a világban, bennünk? Mindig elég, hogy csak eggyel több legyen a létszám! És a benne lévő csodálatos érzés hatványozódik. Így töltöttük meg a termet most Noszvajon! „Hogyha szeretni kell, számítsatok énrám!” Az az egy, az mindig jön – újra és minden hónapban.
Látni a boldogságot
Azért sírtam, mert határtalan örömmel láttam a saját hálózatvezetőm boldogságát. Hogy egy olyan világot mutattam neki, amiben még soha nem volt része. Átéreztem a legkisebb félelmétől a legnagyobbat is, éreztem a rezgéseiből a kérdéseit, aggályait, apró félelmeit, szinte hallottam a gondolatait: „Hogy kell felöltözni, mit fognak rólam gondolni? Nem vagyok én ide való, Zsuzsi… Nem ismerek senkit… Nem tudom, hogy kell beszélni…”
Segítünk!
Tudod, mint amikor megszületünk – mi mégsem aggodalmaskodunk pici babaként azon, hogy hogyan kell majd a társadalomba szocializálódnunk. Hogyan kell majd megtanulnunk ülni, enni, inni, beszélni, kanalat fogni, lépéseket tenni – egyszerűen csak megtanuljuk. Olyan emberektől, akik minden nap erre tanítanak minket. Megtanítanak minket az életre. A valós életre. Egy olyan biztonságos életet építenek körénk, ami pozitív, ahol nem érhet minket bántódás. Ahol nem baj, ha leeszed magad, ha lecsöppen a fagyi a frissen vasalt ruhára, ahol nem baj, ha elindulsz, lépéseket teszel, megbotlasz és földre rogysz. Mert mindig ott lesz egy kéz, egy arc, egy hang, aki azt mondja neked: „Semmi baj, add a kezed. Segítek.”
Szeretünk…
Szeretnek. Úgy, ahogyan megszületsz. Annak, akinek megszületsz. Ha tanárnak, kőművesnek, villanyszerelőnek, ápolónak, bárminek is születsz. Úgy szeretnek, ahogy vagy. Számíthatsz rájuk. Nem egy leszel a sok közül, hanem egy, a legfontosabb.
Két nap a fejlődésért, áldozatokkal
Ezek a gondolatok forogtak az este folyamán a feladattal kapcsolatosan a fejemben. Mérhetetlen hála volt bennem, hogy eljuthattam ide. És még nagyobb hála, hogy vihettem magammal a hálózatvezetőmet. Aki két kisgyerektől „vette el” a két napot, hogy megismerkedhessen a csapattal. Hogy megélje a legnagyobb félelmeket, hogy ebből tapasztalva megélhesse a legnagyobb szeretetet. Azt a pozitív energiát, azokat a szenzációs előadásokat, amik hitet adtak nekünk abban: ez nekünk is jár! Mert ott voltunk. Áldozva az időnkből, otthon hagyva a gyerekinket, idős, beteg szüleinket esetleg, akiket nap, mint nap ápolunk – bárkit. Ott voltunk, mert ott akartunk lenni. A tudást akartuk. Hogy fejlődjünk mind emberileg, mind üzletileg.
Köszönet érte
Emlékszel, hogy kezdtem az elején? „Nagyon friss az élmény…” Köszönöm szépen ezt a csodálatos két napot. Köszönöm a lehetőséget, a szeretetet. Minden felső vezetőmnek és természetesen a cégnek. Ez volt a noszvaji vezetőképzésének az ereje és számomra a lényege. És ne feledd: mindig eggyel több a létszám! Nekünk az a feladatunk, hogy minden hónapban legalább egy emberrel megosszuk ezt az érzést. Hogy a következő kétnaposon már mellettünk legyen. Szeretetben.