Marczy Gabriella (Gabi Pandi Marci…) felvidéki kislányként a kassai Kereskedelmi Akadémián végzett, s 19 évesen a helyi vasúti cég alkalmazottja lett. E „munka” számára egy ugródeszka volt a nagybetűs életbe, hiszen innen ugrott fejest a házasságba és a gyermekvállalásba. Tehát számára ez a munkahely „csak” egy biztos anyagi pont volt a családtervezésre. De ennyi! Sem több, sem kevesebb! Nem szerette, amit csinált, nem szeretett könyvelni, nem szeretett ülni és tétlenül nézni a számokat. Tudta, hogy ez nem az ő habitusához illő munka. Annál inkább a Biocom! De addig még hosszú vezetett, hogy most már hálózatvezetőnek, egyben szabad embernek vallhassa magát a Tóth-Wolford-ágon…
Tapsvihar a pénzek világában
Majd jött a biztosító társaság az életemben és magával rántott a „pénzek világába”, ahol a karrierem legnagyobb szintjére kerültem rövid időn belül. Minden találkozón tapsvihar mámorában találtam magam, ami elhitette velem, hogy jó vagyok! Jó vagyok úgy is, hogy nincs pénzem…
Személyiségfejlődés és hátrányok
Bár nagyon sok emberen segítettem anyagilag, némelyikük hálás is volt, viszont a pénzügyi közvetítés 12 évében csak ritkán láttam a családomat. Amit ennek a munkának köszönhetek, az a rengeteg iskolázás, ami óriási személyiségfejlődést hozott magával. Mégis, a felmondott szerződések áldozataként megálljt parancsoltam magamnak.
A nagy találkozás megégve, kiégve
Így, magamat megégetve, kiégve, sérülékenyen találkoztam a Reg-Enorral. Abban a „hogyan tovább?” időszakomban legalább jól akartam kinézni, ha már célom nem igen volt… Ám, mint nemsokára kiderült, valójában ott kezdődött az életem!
A sorsfordító Biocom találkozó
2018 novemberében meghívást kaptam egy nemzetközi Biocom találkozóra, ahol a szponzoraimon (Kopasz Xénián és párján, Péteren) kívül nem ismertem senkit. Mindenki mindenkivel bratyizott, ölelkezett, puszival üdvözölték egymást, én pedig ott ültem és mosolyogni próbáltam, pedig nem volt nagy kedvem.
Később értettem-éreztem meg…
Az előadást „jónak” neveztem volna, ami számomra elég gyenge minősítés. Nem tudtam volna akkor megfogalmazni, hogy miért adtam hármast az estre. Most már tudom!! Hiányzott belőle az ÉRZÉS!! A már akkor a Biocomos világban mozgolódó emberek iránti igazi, őszinte szeretetem. Hiányzott a tudás és annak átadása hozzám hasonló embereknek.
Szabad vagyok, aggódás nélkül!
Most 2020 áprilisa van, 29 kilogrammal kevesebb, egészséges vagyok és harmadszor védtem meg a hetes karrierszintemet. El sem hiszem! Szabad vagyok! A gyermekeimmel, a férjemmel és a barátaimmal lehetek, amikor csak akarok! Van pénzem! Nem kell attól tartanom, hogy valaki felmondja a szerződését és vissza kell adnom a megérdemelt jutalékomat! Elmúlt az állandó aggódás, hogy kihez menjek házalni, megalázkodva biztosítási szerződést kötni.
Köszönöm az elfogadást…
Ahogyan a Reg-Enorral táplálkozási életmódot váltottam, úgy a Biocommal életmódot. Köszönöm mindenkinek, aki elfogadott, aki segített az utamon, aki vezet, hogy jobb legyek, és aki szeret úgy, ahogy vagyok! Nekem ez az üzemanyag a mindennapokhoz!
Köszönöm a hitet…
Köszönöm Nektek, Xénia és Péter, hogy hittetek bennem, hogy időtöket nem sajnálva tanítottatok és vittetek előre! Jó érzés tudni, hogy számíthatok Rátok bármikor!
Köszönöm a segítséget…
Köszönöm a munkatársaimnak, akik segítették az utamat és mellettem álltak, mikor szükségem volt Rájuk:
- Caban Mária,
- Pribék Erika és
- Dobosi Andrea!
Nélkületek most nem lennék itt, ahol vagyok!!
Köszönöm az ágvezetőknek…
Nem utolsósorban végtelenségig hálás vagyok Tóth-Wolford Erikának és párjának, Lalinak, hogy elhitették velem, hogy képes vagyok… képes vagyok bármire, amit el szeretnék érni a Biocomos karrieremben, hogy soha nem utasítottak el a kérdéseimmel, hogy Emberek mindig, minden körülmények között!
Nézz előre!
Egy jó tanács azoknak, akik még nem helyezték a legfelső polcra a Biocomos életet, akik még gondolkodnak, hogy belevágnak-e, akik még mindig a múlt nehézségein lovagolnak: Nézz előre! Ne rágódj a múlton! Engedd el, ami volt, hisz egy szebb, jobb élet vár Rád, ha hiszel benne!
„Hagyd, ami volt!”
Egy idézettel zárnám soraimat, melyek leírása megkönnyebbülést hozott számomra:
„Minden nap sírhatsz egy újabb folyót,
de sírj hozzá hidat, és hagyd, ami volt.
A túloldal ezerszer színesebb,
Ott is van út, de szélesebb!!” (Rúzsa Magdi)
