Felső vezetője (Lőrincz-ág) arra kérte Pribelszki Máriát, írja le, hogy a leanderei mitől olyan szépek, mi a titkuk. Amit alább részletez, az a saját 10 éves tapasztalata, nincs „kőbe vésve”, mert még most is tanul, „tanítják” a növényei, hogy mit szeretnek és mit nem. Pl. melyik fajta szeret egyedül lenni és melyik fajta viseli el a sövényben való tartást. Ez évekre visszanyúló folyamat, és adja magát a növény, hogy hol érzi jól magát és hol nem. Izgalmas „tanulmány” következik, egy vérprofi leanderezőtől, akitől elnézést kérve, a nem AGRO-val kezelt, hosszú rész leírását kihagytuk. De mivel utána jött számára a „csoda”, amiért végtelenül hálás (az SCD AGRO „korszak”), ez, talán megbocsátható, mert minden addigit felülírt…
Az én kertem speciális klímával rendelkezik, egy 6 házas, több házzal összefüggő hőhíd 5. tagja, igy a kertben külön mikroklíma van, ami azt jelenti, hogy télen is és nyáron is pár fokkal melegebb van, mint máshol az utcában. Ha nyáron belocsolom a növényeimet, akkor a napi napsütéses óráknak köszönhetően egy páraréteg képződik a kert felett és ezt a leanderek nagyon szeretik. Ha nem is tengeri levegő, de pára.
Talán a gyökereknél kezdeném, hogyan is szerettem meg a leandereket. Az anyai nagymamámnak volt 2 növénye egy dupla fehér és egy dupla bordó – olyat azóta sem találtam sehol, majdnem fekete volt és illatos. Nem csinált velük semmit, ősszel levitte a borospincébe, ahol tök sötétben, víz nélkül teleltek. Tavasszal felhozta, sem át nem ültette, sem nem locsolta, néha ha eszébe jutott, löttyintett rá egy kis vizet és annyi volt. Az a 2 virág majd megszakadt a nyílásban, tavasztól őszig, és olyan illata volt, hogy sosem felejtem el. Miután minden nyarat ott töltöttem, így volt időm beléjük szeretni.
Kb. 20 évvel ezelőtt vettem meg az első saját leanderemet, egy dupla sárga Luteum Plenumot, amit én csak Bézsnek hívok. Azt mindig tavasszal kiültettem a kertbe, csodaszép volt, de sosem virágzott. Ősszel felvettem, cserépbe tettem és teleltettem. Ez igy ment 8 évig. Aztán az internet segítségével bekerültem egy leanderes csoportba, ahol elmesélték nekem, hogy azért nem virágzik, mert rosszul tartom. Ha kiültetem minden évben, előbb gyökérre gyúr, és mire virágot hozna, be kell vinnem, mert sajnos nem mediterrán országban élünk és itt vannak télen fagyok. Ellentétben a mediterrán országokkal, ahol az autópálya mellett vadon teremnek óriási fák, melyek minden metszés, gondozás és egyéb hiányában is remekül elélnek talpig virágban, hiszen a tenger párája pótolja a nedvességet, amit a talajból kellene felvennie. Bár az ottani leandereknek nem ekkora gyökerük van, mint a mienknek, hanem több méteres, mert a talajból is vesz fel vizet, csak ott sokkal mélyebben vannak a gyökerek.
A csoportban aztán nálam sokkal régebben, 30-40 éve leanderező társaktól sok-sok mindent megtanultam, többek között ráébredtem arra, hogy mennyi féle-fajta leander létezik, és beleszerettem újra a növénybe, melyeket gyűjteni kezdtem, válogatás nélkül, addig, míg el nem értem a 160 db-ot és akkor megálltam, mert figyelmeztettek, hogy ezek nőnek is, és akkor 2x akkora kertre lesz szükségem. Így leredukáltam az állományt 100-ra, ez az alapkészlet, ezek közül nehezen tudnék megválni bármelyiktől is.
S akkor a gondozás és tartás, ahogyan én csinálom.
Tavasszal kihozom őket a teleltetőből, kb. április eleje-vége, az időjárástól függően ez évente változik. Sosem kapkodom el, mert a leanderek a teleltetőben nálam + 10 fokon telelnek, fűtök is rájuk, őrlángon megy a konvektor, és fényt is kapnak, mert ablakos a teleltető. Havonta egyszer locsolok, kivétel ez alól a Barcelona, a Massif, a Chopin és a Gyöngy, ami szomjasabb fajta. Őket előre teszem, hogy gyakrabban tudjam figyelni és igény szerint locsolni. Szóval mindaddig nem hozom ki Őket, ameddig a kinti éjszakai hőmérséklet is el nem éri a bentit, nehogy sokkot kapjanak. Ugyanis a teleltetőben leáll a növény keringése télre, alszanak, és ha korábban kiviszem őket, akkor alvó állapotban nem képesek védekezni sem a kinti hőingadozás, sem a kártevők ellen és tönkremennek. A leanderek tartásához türelem kell, nagyon sok türelem minden szakaszban. Én télen is naponta tartok szemlét és vetek rájuk egy-egy gyógypillantást, nehogy valami kártevő felüsse a fejét. És minden nap, ahogy a hőmérő a 0 fok fölé emelkedik – SZELLŐZTETEK! Ugyanis ennyi növény berakva egy 40 m2-es helyisége iszonyú párát termel, és ha nem szellőztetnék, begombásodna.
Amikor már kikerültek, akkor kb. 1 hónapot adok nekik akklimatizálódásra, ami azt jelenti, hogy sem átültetni, sem metszeni, sem gyökérmetszeni, sem tápozni nem kezdem el. Ezeket a műveleteket kb. május elején, közepén végzem, ha olyan az időjárás, mint pl. tavaly is volt, hogy április 19-én még hó esett és fagy volt, akkor az egész műveletet kihagyom, nem kapnak sem friss földet, sem tápot, sem semmit, csak vizet és fényt, és ridegtartás van. Mégis tavaly is volt virágom. Sosincs két egyforma szezon, minden év más, más igények, más kártevők és igy tovább.
A tápozásról, a gyökérmetszésről, a metszésről, a locsolásról, a permetezésről, a levélsárgulásról, levélhullásról is hosszan tudnék írni, de jöjjön a lényeg! Ami részben (az SCD AGRO mellett) ez: millió szeretet, beszélgetés, személyes kontaktus mindegyikkel, külön, név szerint… Reggel felkelek az első dolgom az, hogy pizsamában kiszaladok hozzájuk és megkérdezem tőlük, hogy aludtak? Megnézem, ki hozott új virágot az éjszaka, hogy meglepjen reggel a friss nyílással. Az elszáradt virágokat leszedegetem, és közben elbeszélgetek velük a napi dolgokról. A kutyáim a sarkamban mindenre figyelnek és mindent értenek. Ez az egy óra a nap fénypontja, ebből töltekezem fel az egész napi munkára. A virágaim nélkül „félember” lennék… A bársonyos szirmok, a szivárvány minden színében játszó árnyalatok és az illatok szívemnek, lelkemnek balzsamos gyógyírt, örömöt adnak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nevelhetem őket kedvemre. Családtagok ők, akikkel mindent megbeszélek, a szeretettől a virágzásig. Az Égi Kertésszel is minden nap egyezkedem, hogy az égből segítsen ápolni a kertemet.
2020 – a Változás éve
Már egy éve figyeltem a Facebookon Kovács László kertjét, a Vegyszerek nélkül a háztartásban és a kertben c. csoportban. Mivel csodálatos terméseket és buja, zöld növényzetet láttam nap, mint nap, arra gondoltam, hogy én is kipróbálom az SCD Agro-t a kertben és csak azzal kezelem a növényeimet. Így is történt, a kihordástól kezdve mind a mai napig a 130 leanderemet csak SCD Agro-val kezeltem. A látvány varázslatos volt! Az SCD Agro különféle arányaival kezeltem a kertemet tavasztól idáig.
Április 24. – permeteztem először Agróval, lemosózást csináltam, 10 literhez 1 liter Agro-val.
Május 1. – permeteztem tetű ellen, 10 literhez 1/2 liter Agro-val.
Május 11. – beöntöztem, 10 literhez 1 deci Agro
Május 20. – tetűk ellen ágvégek fújkálása, 1 literhez 1 deci Agro
Június 3: beöntözés, 10 literhez 1 deci Agro
Június 26. – beöntözés, 10 literhez 1 deci Agro
A változás elképesztő volt. Az idén nem ültettem át, nem tápoztam a leandereimet, csak és kizárólag SCD Agro-t használtam. Ha kártevők jelentek meg a kertben, mert sajnos az időjárás szélsőségessé válása miatt tetvek jelentek meg, akkor 1 literhez 1 deci Agro koncentrátummal megfújkáltam minden leanderem minden ágát és a tetvek eltűntek. Ugyanez volt az amerikai lepkekabóca megjelenésekor. Mivel az egy elég nagy felület így 10 literhez 1 liter Agro-val átfújtam az egész állományt.
Természetesen a kertben nemcsak leanderek vannak, hanem rózsák, begóniák, sziklakerti növények, hoyák, orchideák, muskátlik, szegfűk, sétányrózsák és Balkon aranya. Mindenki kapott akkor, amikor a leanderek is kaptak permetet vagy beöntözés. A fotókon az egyéb növényeim és a kertem is szerepelnek.
Amikor a virágok megjelentek, fantasztikus méreteket kezdtek ölteni. Tisztán látszott az SCD Agro termésnövelő hatása, a virágok sűrűsége, és mérete magáért beszélt. A kert buja, zöld és csodálatosan friss volt, tele méhekkel, katicabogarakkal, szöcskékkel, pillangókkal. Az SCD Agro-nak köszönhetően hatalmas fizikai munkától kíméltem meg magam, nem kellett a 130 cserepet emelgetnem, tápoldatoznom, friss ültető közeggel ellátnom, hanem csak az SCD Agro-val kezeltem egész szezonban és gyönyörködtem. Köszönöm, hogy észrevehettem, köszönöm, hogy létezik, köszönöm a gondos kezeknek és okos fejeknek, akik kifejlesztették, köszönöm a gyártónak és a forgalmazónak, hatalmas örömet okoztak nekem. Mivel a leandereimről gondozási oldalt vezetek a Facebookon (facebook.com/jotanacsok), remélem, sokan követik majd a példámat és vegyszermentesen nevelik a jövőben a növényeiket, ezzel óvva a környezetünket és Földünk épségét, egészségét.
Köszönöm, Biocom, Nélkületek ez nem sikerült volna…
S akkor jöjjenek a fotók, melyek önmagukért beszélnek…
