Mégpedig a saját versenyéé! Furcsán hangzik? Márpedig Molnár Antal, a szegedi központú ág vezetője még tavaly elhatározta, hogy egy sok lehetőséget tartogató programot futtatott le a csoportján. Konkrétan megfogalmazta: „2013 a mi évünk”! S ezt igyekezett beleplántálni a fejekbe-lelkekbe. Ezzel együtt rögtön egy versenyt is hirdetett a saját csapatában, melynek végcélja Djerba szigete. Az juthat el vele együtt Tunéziába, aki hálózatvezetőként két új HV lábat húz fel egy év alatt, vagy, alacsonyabb karrierszintekről vezetővé emelkedik, s ezt megmutatja még legalább egy embernek. Vele együtt – hiszen ő maga is megmutatta, hogy ez lehetséges. Májusra már állt a két új lába… Annak kapcsán kérdeztük, hogy egyre többet hívják előadni budapesti képzésekre is. Nem csak Szegeden példás, amit csinál, hanem Biocom-szerte megsüvegelik következetességét, teljesítményét. Ugye nem csoda, ha az október 5-i, budapesti Siker és Karrier Napnak az egyik főelőadója lesz…?
– A hírek szerint nem csak melletted nőttek fel új hálózatvezetők…
– Az elmúlt félévben öt új HV született a csapatunkban. De az is önmagáért beszél, hogy a Start képzéseinken rendszeresen 15-20 olyan hálózatépítőnek tapsolhatunk, akik karrierszintet léptek. S még az idén sincs vége! Van jó néhány „befutó” ember, aki decemberig HV szeretne lenni. De a közelmúltra sem lehet panasz, hiszen augusztusban is akadt, aki 3000 pontot csinált, még vezetői szint alatt. A Finta András-Monostori Szilvia páros nagyon tudatosan teszi a dolgát.
– Mit tettek a sikerért?
– Tipikus pozitív hálózatépítői példa. Nem nyár végén kaptak a fejükhöz, hanem minden hónapban tudatosan fejlesztettek, azaz új vonalakat nyitottak. A meglévő emberek pátyolgatása helyett újakat is kerestek, rendszeres munka van a teljesítményük mögött. Egyébként is azt gondolom, hogy a ritka fejlesztés nem hozhat stabilitást. Az csak izzadás, hónap végi pontvadászat.
– Te nem vadásztál, hanem becserkésztél, mindjárt két olyan embert is, akiből HV lett a kezed alatt néhány hónap alatt. Hogyan?
– Jól mondod, inkább kiteszem a radarokat. De nem csak Elekné Irénkére és Kozmáné Katikára vagyok büszke, hanem a többi, mostanában, elkötelezetten induló munkatársamra is, és a régi vezetőinkre, például Dankó Jánosra. De szívesen említek egy ragyogó példát Szerbiából is: Szeles Béla szintén velünk fog utazni tervei szerint a Délvidékről délre, Tunéziába… Én sem csak pihentem nyáron, augusztusban is indítottam két új vezető-jelöltet. Általában is jellemző, hogy az utóbbi időben nem termék iránt érdeklődő emberek csatlakoznak hozzám. Nagyon sokan panaszkodnak mostanság a hiteleik miatt, és törik a fejüket a külföldi munkavégzésen. Én ilyenkor megkérdezem: szívesen maradnál itthon, a családoddal? Tudok segíteni…
– Hogyan?
– Például a kezükbe adom a 45 másodperces prezentáció című könyvet azzal, hogy egy-két napra kapja meg kölcsönben, s olvassa el belőle az első négy fejezetet. Többször jön ez a válasz: értik a lényeget, most már csak azt magyarázzam el, hogy honnan is van a pénz? Szívesen megteszem.
– 45 másodperces prezentáció, a Don Failla könyv? Anti, ez egy ősrégi módszer…
– Bizony és kiválóan működik a mai napig is. Tudod, sokaknál az a baj, hogy nincsenek rendben az alapok. Kellene valami cél, amiért lelkesedni tudnak! Ha ez nincs, semmi nem fog menni.
– Te még tudsz?
– Nagyon is! Erre tettem fel az életemet! S ezt mutatom meg az újaknak is. Tudnia kell már az elején, hogy milyen életet szeretne, s tudatosítom benne, hogy ezért dolgoznia kell. Megkérdezem: van 2-3 komoly éved, hogy hasonló legyen, mint az enyém? Egyébként ezt egy kezdő munkatársam is le tudja másolni rám „mutogatva”, hivatkozva. Akiben látom a ragyogást, a valódi elszántságot, annak felkínálom az elmúlt tizenhét évem gyakorlati tapasztalatát, persze egészséges elvárásokkal.
– Mik azok?
– Egy három-öt éves programról van szó, kellenek a keretek. Legyen ott havonta kétszer a képzéseken, s hetente legkevesebb két alkalommal infózzunk, több meghívott előtt. Azt is átbeszéljük velük (mert igyekszem minden alkalommal házaspárokkal leülni), hogy mikor lesz beépítve a víztisztítójuk, mert ez a hitelesség egyik alapja a rendszerünkben. Ugyanakkor én is elmondom, hogy mennyi munkát fogok beletenni az ő sikerébe. Arra építek minden esetben, ami a fejekben van. Ha ott van valódi változtatási szándék, van esély.
– Ez a „három-öt” év komoly döntést feltételez. Mit mutatsz nekik konkrétan?
– Nem a HV szintet. Úgy látom, hogy manapság száz-kétszázezer forintért nem nagyon mozdulnak meg az emberek. Nyilván örülnének neki pluszban, ezért is kockáztatják tartalék pénzeiket bizonytalan rendszerekben, ahol gyors megtérülést ígérnek, de gyakran pórul járás a vége. Azt teszem elé, hogy tervezett munkával hétszámjegyű lehet a jövedelme pár esztendő alatt. Van erre három éve?
– S mit mondanak?
– Gyorsan változó világban, és gazdasági körülmények közepette élünk. Most nagyon sokan nézik, keresik azt, hogy kire lehetne hallgatni. Keresik a jó példákat, az utat, ahol haladni lehet, s nem az országhatár felé. Emberek havi nyolcvanezerért dolgoznak itt, Szeged környékén is. A Biocomban mind sikeresek lehetnek.
– Mi kell ehhez?
– Nem lesz meglepő, amit mondok: kitartás, elkötelezettség, s mindenekelőtt célok, amik hajtanak. Meg kell tanulni ezt a szakmát, amihez mindez nagyon kell. Azt szoktam mondani, hogy a sikeres ember kap ezer nemet, míg a sikertelen csak egyet, mert utána rögtön abbahagyja… Egyébként nincs ebben az egészben nagy bonyolultság. Meg kell mutatni, hogy miért kell komolyan dolgozni, plusz terhelést vállalni a munka mellett. Gondold csak végig, mekkora felelősséggel jár egy munkahelyen dolgozni. Ott kell lenni időben, teljesíteni kell nyolc órán át, különben kirúgnak. Azt látom, hogy ha valaki ezt a fajta felelősségérzetet, tudatosságot „áthozza” a Biocomos munkájába is, akkor hamarosan sokkal több pénzt fog keresni, mint az állásában. Egyszerűen, gyakorlatiasan kell megmutatni a tennivalókat, ettől megy az egész. Nem kell túlbonyolítani. Sok többdiplomást láttam már „túlagyalni”, aztán abbahagyni az egészet…
– S mi ebben a szponzor felelőssége?
– Az is óriási. Ezért tuningolom a vezetőinket folyamatosan, hiszen nem mindegy, mit és hogyan mutatnak az újaknak. Ehhez magamra, magunkra is mutogathatunk. Andreával együtt (Anti felesége, aki szintén kiváló hálózatépítő, arany fokozatú hálózatvezető – a szerk.), igyekszünk folyamatosan odatenni magunkat, s minél jobban pörgetni a rendszert. Ezért van jobban egyben a csapat. Ha te csak keveset adsz, még kevesebbet várhatsz a követőktől. Azt látom, hogy ma akár többszörös energia is kellhet ugyanazért az eredményért, mint korábban, de mindez most is működik! Éppen ezért az sem mindegy, hogy mit fogalmazunk meg, mit sugallunk a hálózatunk számára. Egy idő után tisztán látszik, hogy milyen a légkör nálatok, mire „nevelted” az embereket. Büszke vagyok rá, hogy a szeptemberi Start képzésen minden nagyobb marketing nélkül hatvanan azonnal jegyet váltottak az október 5-i Siker és Karrier Napra.
– Néhányan ezzel szemben a vezetők számára megfogalmazott havi legalább egy belépőtől és az ebből következő négyszáz új ponttól is ódzkodnak…
– Nem is értem. Egy szponzor, egy vezető kötelessége a folyamatos fejlesztés. Saját érdekében és példamutatásként egyaránt. Ez a minimum szint. Mit várhatsz mástól, ha te sem csinálod? Most létkérdés az újak indítása, ugyanakkor a gondoskodás a régiekről. Nekünk, itt, a Biocomban nagy szerencsénk van, jó helyzetben vagyunk. Kiválóak a termékek és nem amerikai, hanem magyar zsebekhez vannak mérve az árak sok más versenytársunkhoz képest sem.
– Mindezt másolják is Nálatok?
– Itt is van, aki csinálja, és van, aki csak nézi mások sikerét, de nem panaszkodhatunk. Tényleg végtelenül egyszerű ez. El kell döntened, mit akarsz, aztán bele kell tenni magadat és a munkát, kitartóan. Nekünk ehhez pedig meg kell mutatni, hogy a Biocom nagypályás üzlet. Láttatni kell az üzlet nagyságát! Szükséges egy nagyobb dolog, cél, ami vonz, s ehhez egy jó lehetőség. Az alacsony kerítésnek nem rugaszkodnak neki az emberek.
– Miről beszélsz majd október 5-én, Budapesten, a Gólyavárban?
– Arról, amit csinálok, csinálunk a csapattal együtt. A legfontosabb a helyes hozzáállás, gondolkodás, és a gyakorlatias, jó üzleti indítás, a célokkal együtt. Rakd össze azt, amit csinálsz és menni fog!
