Nem volt kérdés a kvalifikáció. Aki olvasta Elek Tiborné Irénke hatossá válásának történetét, sejthette, hamarosan új írással jelentkezünk róla. Aztán csak egy kérdés volt: „Irénke, hogyan?” Több nem lehetett, mert azt mondta, igazán nincs mit mondania. Aztán csak mondta, mondta… Ebből született az alábbi írás, mely tanulság lehet azoknak, akik mások helyett dolgoznak és nem másokért, s azoknak is, akik regisztrációkra hajtanak valódi csatlakozók, munkatársak és rendszeres vásárlók helyett. Íme egy szerény útmutató-vallomás egy nem nyugdíjas tempójú dél-magyarországi hávétól, Molnár Antal ágvezető közvetlen szponzoráltjától.
Vizsgáld meg a hozzáállásod!
„Igazából csak oda kell tenni magát az embernek, s azokat a kulcsembereket megtalálni, akik ugyanazt akarják, mint én.” Egyszerűen hangzik, ugye? S a „titok” folytatása ebben rejlik: „át kell tervezni a hozzáállást.” Irénke bevallja: sokkal másabb a rálátása a dolgokra, mint mikor kapcsolatba került az üzlettel évekkel ezelőtt, s már látja, mi mindent „rontott” el akkor, ami akadályozta a sikerben.
A minden áron tagosítás helyett
Íme az első tanulság. Szerinte nem az a lényeg, hogy „tagosodjon” valaki, hanem hogy érezze, miért lesz taggá, hiszen ennek súlya, jövőképe van. Inkább legyen kevesebb csatlakozó, de azoknak legyen „értelme”. A többiek vásárlók, akiknek nagyon örül és akiket lelkesen kiszolgál. De két termékért miért kellene speciális kedvezményeket nyújtani? Ha a jelölt nem érzi a sajátjának a Biocomot, csak visszahúzza a szponzort is. A nullapontosok „gyártásának” pedig nem híve. Ha nem érzékeli a súlyát, hogy mit vállalt a beiratkozással (s hogy milyen lehetőséget kapott…), akkor helyette nem lehet.
Érte, nem helyette
Igen: helyette nem lehet: dolgozni sem! Ez a második tanulság. Őszintén bevallja, korábban olyat is megtett másokért (ma már tudja: mások helyett), ami nem az ő dolga lett volna. Így aztán az önállósodás is elmaradt sok esetben. Neki nőttek a gondjai, viszont fogytak a pontjai. Ma? Bárkinek szívesen segít, de csak értük dolgozva. Van teljesen önállóan dolgozó ága, akikkel már csak konzultál, mert teszik a dolgukat a céljaikért. A többieket is szívesen hívja fel rendszeresen, hogy megtudja, hol segíthet. De alapvetően megtanít mindenkit mindenre: például a rendelés leadására. Nem neki kell szaladgálnia városokon át néhány termékkel a kiváló logisztika mellett. A többire pedig ott a képzés. Ha a hívó szóra ez a válasz: „most nem!”, csak ennyit kérdez: „mégis, hogyan fogsz haladni, fejlődni?”. Ő már tudja: ez hiba, s csak „nyűge” lesz belőle, ezért ilyenkor hamar elengedi a kezeket. Pontosabban: az a másik nem nyúl érte.
Ha nem tiszta, vidd vissza…
Az előadásain sem tukmál, csak logikus kérdéseket tesz fel, amik először mindig a tiszta vízhez kapcsolódnak. Mint mondja: nála a víztisztító az indító termék. (Ismervén a térség médiában is figyelmet kapott „arzénos” viszonyait, nem rossz döntés – a szerk.) Mivel orvos mellett dolgozott évtizedekig, pontosan tudja, mit rejt a csapi „ivóvíz”. S vajon mi az egyszerűbb? A napi két liter fejadagnyi „zacskós víz”? Vagy a palackos, cipelős, drága ásványvíz? Érthető módon sokan döntenek a nagyon kedvező árfekvésű berendezés mellett, s nem ritka, hogy a Teljes Test Tisztító programmal is bővítik, már a regisztrációnál.
Vezetői példa
Ilyen vezetői példa mellett nem okoz meglepetést, hogy már társult hávé szintre is 6000 pont felett kvalifikált. Mint mondja: nagyon büszke az agilis, jó kis csapatára! Akik mindig meghatározó számban jelennek meg a Molnár-ág szegedi képzésein. Apropó, Molnár. Az ág névadója, Antal szponzorálja Irénkét, aki az egész csoporttal egyetemben hálás neki. Mint mondja: „szuper ember. Szívén viseli a sorsunkat. Mindig hív, s ha kell, visszahív, segít.” Akiket még külön hirtelenjében megemlít az egyre bővülő csapatból a korábbi cikket folytatva: Farkas Éváék, és Rokolyáné Aranka. Mint mondja: az az igazi példa, ha valaki tanulékony, nyitott hozzáállású és fejlődőképes. Sőt, a jutaléka javarészét az elején visszaforgatja az üzletébe, egészségébe.
Elismerés, beismerés
Elekné Irénkét a legutóbbi Start képzésen ismerték el, mint friss hálózatvezetőt. Ő pedig nyílt színen elismerte: korábban sok dologban tévedett, lelkes volt, de mások helyett dolgozott. Mindenkit arra biztatott, hogy gondolja át, hol tart, és miért. Nem szégyen bevallani a tévutakat. S ha az ember tisztába jön az alapokkal és a miértekkel, egyenes út vezethet a sikerhez. Csakúgy, mint az ő esetében. Különösen akkor, ha meghozza az ehhez szükséges döntést, és cselekszik is… Gratulálunk, Irénke!
