A boldog házaspár - ebben a családban mindenki HV
Színpadiasan fogalmazva: ő a „régi” Ökonet egyik utolsó hálózatvezetője. Miért? Mert augusztus végével minősült 7-es szintre, így „hivatalos” HV munkáját már a Biocom színeiben kezdte. Egyébként valóban színes, jó humorral megáldott egyéniség, pedig a szakmájából (világítástechnikai mérnök) kapásból nem ez következne. Viszont lehet, hogy a hivatásából eredő precizitás is segítette a vezetővé válás útján. Ezúttal tehát a Pintér-Pámer páros férfitagját kérdeztük.
– Gratulálunk az emelkedéshez! Eddig e családból nyílt színen jellemzően a feleségedről, Krisztáról lehetett hallani. Mi volt a Te utad?
– Igazából együtt döntöttünk annak idején, először még a csatlakozásról. Kriszta (Pintér Pámer Krisztina, ezüst fokozatú hálózatvezető – a szerk.) testvére invitált minket, neki is akartunk segíteni a regisztrációval. Az elején csak a termékfogyasztás volt a cél. Gyakorlatilag az esküvői pénzünkből vettünk például víztisztítót, és még nem is értettük a rendszert. Viszont szerettünk volna változtatni, így néhány hónap elteltével elmentünk egy képzésre.
– Folyamatosan többes számban beszélsz, Te mégis „csak” most lettél HV.
– Mert a kezdettől fogva együtt dolgozunk, én hol kisebb, hol nagyobb intenzitással segítem a munkát. Ferenczy Laci ágvezetőnk egyik képzésén hallottam akkoriban, 2009-ben egy fontos mondatot, mely szerint: ahhoz, hogy más legyen az életed, az eredményed, mást kell csinálni. Az összes többi gondolat pedig felért egy gyomrozással… Szóval az elején szorosan együttműködtünk, hiszen akkor még Kriszta is alkalmazottként dolgozott a bankszektorban. Kerestük az ismerősöket intenzíven, akár éjszakába nyúlóan is. Amikor Kriszta elérte a HV szintet, és mélységben is lett vezetője, otthagyta a munkahelyét (erről korábban ITT lehet olvasni – a szerk.), így neki több ideje jutott a hálózatra.
– Mikor döntötted el, hogy újra komolyabb energiát fektetsz az üzletbe?
– Idén februárban. Igazság szerint ez hamarabb is megtörténhetett volna, csak az én fejemben volt egy gát. Krisztának szépen nő a csapata, több kiváló vezetővel dolgozunk együtt, én pedig a lefedetlenjéhez tartozom. Úgy gondoltam, nehéz lenne „megállni” neki úgy, hogy én vezetővé kvalifikálok. Ezen is túllendültünk, s most már látom, hogy ki lehet ezt hozni folyamatosan úgy, hogy fenntartható legyen még egy plusz családi lábbal is.
– Ha háttérben is voltál, képzéseken gyakran találkoztunk…
– Igen és ez döntött. Igazából fejben kellett változnom ahhoz, hogy előrelépjek. Van egy saját mantrám, mint hallom, sokaknak a Biocom táborban. Én például Péter Ági egyik cédéjén hallottam, hogy jó, ha az embernek van saját, személyre szabott megerősítő mondata. Ő arról mesélt, hogy egy korábban „leeresztett” hávéja ezzel tuningolta fel magát, mert amíg mondogatta, benne volt az érzés is, így a kérése valósággá vált.
– Meg szabad osztani a Tiédet?
– Nagyon szívesen, hátha ezzel most én segítek másoknak. Az enyém így szól: „Köszönöm Istenem, hogy 2012. decemberében elismert, minősült, kitűzős HV vagyok!”
– Bennem kétség sincsen, hallván a hangodat is, hogy ez így lesz…
– Bennem sincs, most már. De azért teszek is érte. Sokkal több embernek beszélek az üzletről, a termékekről, mint a döntés előtt, és jobban gondozom a vevőimet, ápolom a kapcsolataimat. Krisztával megszólítunk például „speciális” csoportokat is, így nagy sikerünk van a kertbarátoknál az SCD termékekkel. S persze aztán az összes többi készítménnyel, mert egy hobbikertésznek is szüksége van víztisztítóra.
– Úgy érzem, most újra gőzerővel dolgozol, mint az elején. Mi a távlati terv?
– Hogy Kriszta Arany HV legyen legkésőbb jövő év elejére. Természetesen azon túl, hogy én megkapom a kitűzőt is decemberben és stabilan, fejlődve tartom a szintet. Ehhez új vezetőtársak is kellenek a régiek mellett, de már feljövőben is vannak. Hosszabb távon pedig az, hogy mindketten ebből éljünk, közösen. Egyelőre még alkalmazottként dolgozom, napi nyolc órában egy német cég magyar leányvállalatánál. Szívesen csinálom, de így csak emellett jut idő a hálózatépítésre.
– Te vagy az egyik, aki a Biocom égisze alatt kezdted a minősült vezetői munkádat. Mit jelent ez számodra?
– Igen így van, a másik pedig nagy örömünkre egy ágtársam, a felvidéki Porubszky Attila, így erősítjük is egymást az úton a Vass-ágban. S hogy mit jelent a Biocom-váltás? Valóban határtalan lehetőséget. Én úgy vagyok vele, hogy minden tekintetben előre nézek és csak az előnyöket látom. Úgyis túljutunk a kezdeti nehézségeken, nem érdemes ezzel foglalkozni. Nagy öröm, hogy ugyanilyen szellemiségű a felső vonalunk is, akiknek sokat köszönhetünk. Gondolok itt a Vass-házaspárra, Zsuzsára és Oszkárra csakúgy, mint Kádár Tündére, és Ferenczy Lászlóra. De említhetném Kovács Zoltánt, cégünk vezetőjét, a teljes Lőrincz-ágat (különösen a névadókat, Marikát és Jánost), vagy akár a Biocom más ágait is, mert sokakkal vagyunk jó kapcsolatban. Úgy érzem, hogy a Biocom üzlettel berendezheti az ember az életét. Amikor számodra még nem elég az anyagi haszon, akkor ott vannak az emberi, őszinte kapcsolatok, az elismerés és az, hogy szeretettel fogadnak. De az anyagiakra elég jó példa, hogy Kriszta a bankszférát is ott tudta hagyni az üzlet kedvéért…
– A végszó pedig szóljon ismét róla, ugye?
– Igen, hiszen a legtöbbet neki, a feleségemnek köszönhetem.
És még valami. A depókban dolgozó munkatársaknak is nagyon köszönjük a sok segítséget, emberséget, mindannyian!
Valahol a mediterráneumban - mantrázás közben?
Bizony, az ott fent István, avagy: a fellegekben a Biocommal
