2022.november 27-28-án ismét Esztergomban találkozott a Lőrincz-ág nagy hálózati ágakon kívüli, egyre erősödő része, immáron harmadszor. Advent első vasárnapján sokan eljöttek a különböző csapatrészekből, hogy egy teljesen új, semmihez sem fogható kétnapos „lélekünnepen” vegyenek részt. Amint a cím is sejteti, ezúttal nem a tudásátadás volt szigorúan a középpontban… Bress Bea, Imre Réka és Hengerné Márti csoportjaiból voltak jelen, sok-sok új arccal a Vajdaságból és máshonnan is. Többen hozták a családjukat – férjek, feleségek, gyerekek színesítették a közösséget. A részletek az állandó krónikástól, Pribelszki Marcsitól érkeznek.
Sokatmondó bemutatkozások
Az első napon 10.00-kor kezdtünk, s mindenki bemutatkozott szíve szerint. Sokan a Biocom előtti életük eseményeit mondták el kötetlen formában. Délután folytattuk sok nevetéssel, örömkönnyekkel. Az egyik kedves csoporttagunk férje tréfásan meg is jegyezte, hogy „Ti ríni jártok ide”?
Beszélgetések a középpontban
Ezután kötetlen beszélgetések zajlottak, hol itt, hol ott csoportosultak emberek és beszélgettek, közösségi életet éltek a valóságban. Jó volt látni, hogy még nem veszett ki az emberekből erre az igény! Vacsora után wellnessprogram és további beszélgetések, kisebb nagyobb közösségekben, nagy tanítások, nagy mondatok, amiket hazahozhattunk a szívünkben.
A közösség feltöltő, megtartó ereje
Másnap reggel Ferenczy László tartott egy 2 órás előadást, mindenről IS, advent örömére. Előadásában hangsúlyozta, hogy a mai közönyös és szeretetlen világban mennyire fontos a közösség ereje, és mennyit ad nekünk a Biocom ilyen téren is. Nemcsak a testünket tudjuk karbantartani, hanem a jó emberek közösségi ereje olyan töltést ad egy-egy ilyen alkalommal, hogy hetekig érezzük a hatását. Kérte, hogy képzeljünk el egy hófehér abrosszal letakart karácsonyi asztalt, melyen kristálypohárba töltjük a csodálatosan bíborszínű vörösbort. A töltés az élet, töltsük el tartalmasan úgy, hogy semmit se bánjunk meg, és minél később legyen tele a pohár… Amikor túlcsordul, akkor ér véget az élet. Ez a szimbólum engem elkísért hazáig, és nekem ez volt a nap mondata.
Az angyalkázás melegsége
A délután angyalkázással telt. Amikor bemutatkozunk, bekerült a nevünk egy mikulászsákba, amiből azután kihúzott mindenki egy-egy nevet. Mindenki hozott ajándékot, kis figyelmességeket, egy-egy könyvet szépen becsomagolva. Egyenként mentünk ki a színpadra és hívtuk ki az általunk kihúzott embereket. Bea kérte, hogy mindenki mondjon pár szót – kinek, mit adott ez a 2 nap. Fantasztikus mondatokat, lélekrezdüléseket láttunk, hallottunk. Csodálatos volt, ahogyan az új emberek is megnyilvánultak, sosem gondolták volna, hogy a Biocomban ilyen is létezik.
Köszönjük a szervezést – is
Vendégünk volt Lőrincz János, Lőrincz Marika, és Lőrincz Ágika. Ők is részt vettek az ajándékozásban, ők is adtak és kaptak ajándékokat. Gálné Ildikó pedig azt közvetítette a 2 nap tanulságaként, hogy a közösségi élet létezik a valóságban is, vigyünk haza a töltésből mindenkinek, és adjuk tovább a családunknak, a barátainknak azt az erőt, amit a közösségtől kaptunk. Szuper volt, köszönjük Bress Beának, Imre Rékának és Hengerné Mártinak a szervezést, mindenkinek, aki sütött – az isteni muffinokat és sajtos rudakat, -kockákat, a csodálatos nagyrédei vörösbort, és az egész, egységben lévő, szuper 2 napot. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, remélem, hogy hagyományt teremtettünk ezzel a rendhagyó képzéssel. Hiszen itt is képeztük magunkat, a lelkeink kaptak most erőt, tündökölhetnek az ünnepeken.