A Nógrádkövesden élő Imre Réka akár már 2008-ban hálózatvezető lehetett volna, hiszen azóta ismeri és jó eredménnyel használja a termékeinket. Ám, mivel mindennek rendelt ideje van, idén tavasszal lett HV, hiszen a döntést 2014. nyarán hozta meg. Azt mondja: tulajdonképpen idáig a legnehezebb eljutni, utána már nem kell igazán „beleszakadni”, ha az ember egészséges alázattal és nyitottsággal követi a szponzora tanácsát. Neki pedig ebben is könnyű a dolga, hiszen Veres István évtizedekre előre pontosan tisztában van a terveivel, s e hozzáállást sugározza ki a csapatába is.
Én nem olyan vagyok…
Egyébként István az, akinek Réka egyáltalán a döntést köszönheti. 2008 környékén még együtt dolgoztak egy szabászaton Nógrád megyében, s azóta hallja a rendszer előnyeit. Ám ő folyamatosan hárított. Ma már csak nevet korábbi „érvein”: nincs rá időm, pénzem, én nem olyan vagyok… Azért is, mert most sokszor hallja ezt vissza az ő jelöltjeitől. De tudja: mindennek eljön az ideje.
Termékektől az üzletig – hat év után
Az övé bizonyos szinten 2008-ban jött el, amikor a termékek kedvéért regisztrált. Pontosabban azért, hogy egy komoly egészségügyi problémát oldjon meg. A fizikai szint mellett más síkokon is nagyon sokat segített neki felsőbb szponzora, Bankné Vella Aranka, akinek végtelenül hálás azóta is. Egyszóval: a készítmények révén folyamatos volt azóta a kapcsolat, néha még a saját 200 pontja is megjelent a neve mellett, s pár terméke „ingyen” volt a fogyasztás-ajánlás következtében. Azonban Veres István, mint „üzleti mágnes”, 2014-re tudott vonzást gyakorolni rá.
Robot, több műszakban – vagy valami más?
Hogy mi kellett hozzá? Az élethelyzet. A most 22 és 13 éves nagyobb gyermekei mellett akkor már tíz hónapos volt a kicsi, s elgondolkodott: mi várhat rá munka terén a gyermeknevelés kezdeti időszaka után? Ugyan kitanult kilenc szakmát (papírjai a fiókban porosodnak), s vállalkozóként is dolgozott, mégis, mindenhol a robotot élte meg, igazi előrelépés nélkül. Talán egy gyár következhetett volna a közelben, három műszakban – miközben a párja a távolabbi Salgótarjánban felelős beosztásban, telepvezetőként dolgozik, utazással együtt szó szerint virradattól alkonyatig.
Mi lenne, ha…?
A család egyik motivációja éppen az, hogy az apa is többet legyen otthon, egy régi álom, a saját villanyszerelői műhely megvalósításával. Ugyan mi rossz történhetne, ha belevágnék? – gondolta Réka, mikor végre igent mondott István üzleti ajánlatára. Persze, a döntés sokkal komolyabb volt, hiszen egészséges alázattal és teljes „szófogadással” fogott a munkához, melynek tavaszra érett be a gyümölcse.
Alapelvárás: képzés
Réka azt mondja, igazából semmi mást nem csinál, mint szponzori tanácsra működteti a jól ismert MLM áramlási ábrát, és megfelel annak a néhány elvárásnak, amit István támasztott a munka „feltételéül”, s ezt másolja, tanítja tovább. Ezek nem teljesíthetetlenek: először is ott kell lenni minden képzésen. Ez nála sem kérdés, pedig kisbaba mellett kell megoldást találnia.
Rendbe tett célok
A többi is egyszerű: legyenek rendben a célok, legyen folyamatos a tervezés. Ez utóbbit is másolja általa kiválónak tartott vezetőjétől: minden hónap elején találkozik a 200 pontosaival, s megtervezik a következő időszakot. De neki is, csakúgy, mint Istvánnak, 5-10 évre előre megvannak a konkrét céljai…
Négy helyett nyolc
Azt vallja: „Nem a minimumban gondolkodom, a hozzám méltó célok sokkal magasabbak, minthogy csak simán minősüljek 4000 ponttal!” Ezt támasztja alá, hogy negyedik védését több, mint 8000 ponttal zárta!
Az áramlás része a vizualizálás
Természetesen rendszeresen egyeztet időpontot a jelöltekkel, tartja a házi infókat, nem felejti el a visszakereséseket és amint lehet, azonnal indítja az új embereket. Ugye, milyen egyszerű? Ám ott van még valami, ami talán az egészet működteti: István kérésére rendszeresen vizualizál, s ezt a módszert is továbbadja. Neki csakúgy, mint a munkatársainak, szép, színes álomfala van. Ha átmenetileg rosszabb idők jönnek, csak ránéz, és mindjárt tudja, miért csinálja az üzletet…
Valódi vonzás
Így kerültek az életébe egyre feljebb jutó munkatársai. A teljesség igénye nélkül a szomszéd faluból, Galgagutáról Lakatos Georgina, aki már elérte a társult HV szintet, Csizmár Győző, s kicsit messzebbről Urbán Karina, aki haza is jár Szlovákiába, Palástra üzletet építeni. S mert azt is fejébe tette, Nagy Mária személyében Romániában is talált üzlettársat, ahová nemsokára egy hétre „kiköltözik” segíteni, tanítani. Mindegyik munkatársat itt most nehéz lenne felsorolni, de a kulcsembereiben látja a vezetőt! Most éppen azt „álmodja”, hogy olyat vonzzon be, aki korábban dolgozott már MLM üzletben. Mivel eddig minden egyszerűen „bejött”, e téren sincs kétsége…
Az IGEN után már egyszerű
Egyáltalán: megérezte azt, hogy amire vágyik, amit vizualizál, és amiért tesz, az valóban történik. Ezért is mondja a csapatának, hogy, ha valaki nemet mond, nem kell aggódni, lehet, hogy éppen általa jutunk el egy újabb „gyémántkához”. Mert még emlékszik: éveken át ő is elutasító volt… Ezért hangoztatja: a legnehezebb a döntést meghozni, meg kell találni, hogy miért IGEN. Aztán már valóban nem kell beleszakadni: ő például csak délután dolgozik, mert vár rá elég tennivaló a babácska és a ház körül is. Ma már érti: semmi sem örök, s valami vagy fejlődik, vagy visszafejlődik. Ő már előre néz, nem hátra…