Szeptember 27-28-án tartották a Kulcsember-képzőt, vagy, ahogy a Kosiba-ágban becézik, a KEK-et. Gulyás András és Szágosné Margó, a csapat krónikásai úgy fogalmaznak: fantasztikus meglepetésözön volt, aminek hatására eszükbe jutott egy nyári esemény. Ami szintén tartalmas, meglepetéses, egyben különböző is volt a kétnapos képzéstől. Ott keveset tanultak, de azért pár fontos apróságot igen. A tréninget megelőző családi napról következik az első beszámolója a párosnak. A különlegessége a nézőpont: még nem meglett vezetőként érkeztek a rendezvényre, így rácsodálkozhattak a befogadó közeg pozitív hangulatára…
Családi nap augusztusban
Határozottan bennünk él a mai napig az élmény, mikor is első alkalommal találkozhattunk csoporttagokkal-munkatársakkal-ismerősökkel. Mind a ketten nagyon vártuk azt a bizonyos augusztusi családi napot! (Vártuk azt is annyira, mint a mostani KEK-et!) Felső vezetőink szervezésében Kulcson (Dunaújváros tőszomszédságában) egy hangulatos kertbe lett megtartva. Megérkezve a szponzorunk, Romek Réka várt minket az egyik hálózatvezetővel – aki nem mellesleg a lánya –, Simon Viktóriával. Itt már érezni lehetett a pozitívabb hangvetéseket, megnyilvánulásokat. A bejárat mellett gyönyörű virágok fogadtak! (A gazda szerint: azoknak ott a helye! Eddig is ott voltak, majd csak óvatosan a járdán és nem lesz baj.)
Első találkozás, „régi” ismerősként
Beljebb csinosan kialakított tűzrakó, és egy fedett kis terasz vált láthatóvá a szőlősorok mellett, közvetlen a körtefa alatt. Majd jött az igazi élménycunami: Kosiba Zsombor jelent meg a téliesített kisházból! Bár hónapok óta beszélgettünk, de ez volt az első személyes találkozásunk. Az első meglepetésünk is ezzel érkezett: úgy beszélgettünk, mintha már évek óta ismernénk egymást. Nem volt a klasszikus gátbontás! Nem. In medias res! Mindjárt belecsaptunk a tartalmasabb beszélgetésbe.
Reggeli regenoros sütögetés
Pár szó beszélgetés után azonnal a tűzgyújtásra tettük a hangsúlyt. Hűvös is volt, és a reggelit is magunk készítettük el. Emellett volt idő egy kis munkára is. (Mert a mi munkánk nincs helyhez kötve…) Közben elkezdtük a regenoros sütögetést. Volt, aki kolbászt sütött szalonnával, volt, aki bacont hazai svartlival. (A kiscsapat nagyja fogyókúrázott, így arra figyeltek Vikiék, hogy nekünk is legyen majd harapnivaló.)
Élményközpontúság
Majd újra élményközpontúvá vált a csapat. Érkezett Soós Zita. Első találkozások. Hamar meg is kapta, egy számomra (IS) fontos személytől, Szágosné Margótól: „Már annyira szerettem volna veled találkozni!” El kellett „tűrnie”, hogy a nagyon várt találkozások egyik alanya. És a kedves testvérének, Gódány Anitának se okozott problémát ez a tény. Sőt! Büszkeség töltötte el őket, hogy nagyon szerettünk volna találkozni velük. Közben elkészültek a reggelik. Az egyikről sikerült képet készítenünk…
Mikorra értek ide?
A többi a nagy beszélgetések közt elfogyott; mivel nem csak Zsombi, hanem a többiek is olyan hangulatban tárgyaltak, mint régi ismerősök. Ezek után valamivel érkeztek a kis meglepetések. Kolleganőnk, Domonkos Ágnes két kicsi fiával érkezett. Őt úgy várta a csapat, hogy folyamatosan azt lestük, megérkeztek-e már? …ezek már ők? Folyamatosan kapta a messengeren-üzeneteket: „Merre jársz? Mikorra értek ide? Valamiben tudunk segíteni?” A kellemes hangulat addigra már meg volt alapozva. És ekkor elkezdtük az ebéd előkészítését, sütését. Finom csirkemell, finompácban! (Mivel ennyit jegyeztem csak meg arról, hogy mi is az a grillhús, amit készítünk.)
Az idén kezdtük
Az igazán kellemes beszélgetések pár óra elteltével hirtelen lettek megszakítva. Se szó, se beszéd! Pedig tartalmas beszélgetések, egészséges viccek röpködése közt is odafigyeltünk egymásra, a két kisfiúcskára, az ételekre, a tűzre. Mindenkinek hasznos, és a személyes élményekkel fűszerezett kiselőadásokból ösztönző összegzést összeszedve voltunk jelen. Akik ott voltunk (a szervezőket kivéve) mind idei belépők-kúrakezdők, egyszóval kezdő Biocomosok voltunk.
Nem hétköznapi meeting a Kosiba-házaspárral
Meglepetés vendégként az ág névadó házaspára jelent meg a kapuban. Ámultunk, és bámultunk. Természetesen velük is hamar olyan hétköznapi beszélgetésekbe folytunk, mintha nem is most találkoztunk volna első alkalommal. Viszont hamar észrevettük, hogy a helyzet adta lehetőséggel akár élhetnénk is. Hát így is lett! Éltünk a lehetőség adta alkalommal, és nem tolakodóan, nem azonnal, de lassan kérdésekkel kezdtük el a Kosiba házaspárt bombázni. Amiből egy fantasztikus, közvetlen, nem hétköznapi meeting lett, teljesen hétköznapi módon és körülmények közt.
A személyes találkozások nem helyettesíthetők
Az élettapasztalatokkal megspékelt, kulisszatitkokat is beleépített (nézzétek el nekem a kifejezést!) munkahelyi megbeszélést úgy hallgattuk, mint amikor a kisgyerekeknek a kedvenc meséjüket olvassák fel.
Hamar összeverődve figyeltük azokat, akiktől tanulhatunk. Abban az erős két órában a beszélgetés kötetlen, és interaktív volt. Mi is kaptunk kérdéseket. Választoltunk. Kérdéseinkre válaszokat kaptunk. Olyan röpke Startképzés volt, amiben már benne volt a Kulcsember-képzés is. Vállalkozás felépítéséről, lehetőségeinkről, eszközeinkről hallottunk ott ismét – csak nem úgy, mint a netes meetingek alkalmával. Beigazolódott a tény: a személyes beszélgetéseket nem tudjuk egyszerűen helyettesíteni. Olyan élménnyel gazdagodtunk akkor, ami mindannyiunk számára maradandó lett.
Csapatérzés, elismerésekkel
Az egyik kollegina (Fazekas Erika) nem tudott jelen lenni, ezért csoportba állva kisvideót küldtünk neki, amiben benne volt, hogy ő is a csapat tagja, hiányzik, és teszünk azért, hogy személyes rezgésben legyen része a jövőben. Meglepetés vendégeink jelenlétében a szponzorok elismerték a kis munkánkat. (Igen! Szponzorok. Zsombi és Viki Anitának, Zitának és Áginak adták át. Mi Rékától kaptuk, mivel ő a közvetlen felső vonalunk!)
Többként távoztunk
A délután folyamán estébe nyúló tapasztalatcsere volt. Ami jobban megállja a helyét így: Zsombi és Viki elmesélte, hogyan éltek meg helyzeteket, hogyan sikerült jól kijönniük nehéz szituációkból. Úgy váltunk el, hogy mindenki lényegesen több lett, mint ahogy érkezett! És szeptember végére sikerült a KEK-re mindenkinek eljutnia már Erikával! De ez már egy másik történet.
