„Ha ki sem próbálom, nem tudhatom, hogy nekem ez megy vagy sem” – ez volt sokáig Sándor-Gardalits Judit mottója. Az ő útja egyébként a sokak számára „szokványos” módon indult, hiszen 2019 májusában megvásárolta az első Reg-Enort, és innentől egyenes út vezetett Edithez. Történt ugyanis, hogy ősszel szponzora, a ma már Arany Hálózatvezető Heinrichné Oláh Edit kitett egy posztot, hogy „ki szeretne elmenni vele egy Reg-Enor Estre?” Gondolta, ha senki nem megy, majd ő… Ez lett – saját megfogalmazása szerint – a „végzete”. Valójában pedig egy vezetői karrier kezdete a Tóth-Wolford-ágon, melynek lentebb tálalja a részleteit.
Feltételekkel, távolságtartással…
Edit a rendezvény végén elém állt és minden körítés nélkül megkérdezte, volna-e kedvem dolgozni vele. „Feltételeket” szabtam természetesen, hogy én nem fogok ám képzésekre járni, stb. Edit csak mosolygott, én pedig belevágtam. Nem mondom, hogy simán indult a pályám, ugyanis férjem nem volt mindig ugyanazon véleményen, de azért távolról figyelte, hova jutok.
Jó kis csapat alakult
Nagyon sok segítséget kaptam Edittől, és gyorsan eljutottam az 5-ös szintre. Itt már munkatársaim is akadtak. S bár néhányuk már nem dolgozik velünk, nagyon jó kompánia jött létre velük. A teljesség igénye nélkül fotóval is szeretném megköszönni a munkatársaknak a hozzáállást a közös úton. Ők tettek, illetve tesznek sokat sikerért: Mrázik Tímea, Mison Gyula, Hegedűs Ildikó, Egyedné Jánosi Zsuzsi, Jóna-Mrázik Viki, és Szakács Niki.
Mit, ha nem ezt?
2020 márciusa kicsit megingatott, mint többünket is, de Edit egy mondata felébresztett: „ha nem ezt, mégis mi mást csinálnál”? Megráztam magam és újrahuzaloztam a céljaim, a terveim, az elképzeléseim. Nagyon jól tettem, ugyanis a következő hónapokban elértük a 6-os szintet, majd júniusban megkaparinthattuk a 7-es HV szintet. No, a férjem innentől nem szólt egy szót sem, bizonyítottam neki…
Nincsenek véletlenek
Azóta újabb munkatársak színesítik a napjainkat:
- Hegedűs Ildikó,
- Egyedné Jánosi Zsuzsi,
- Jóna Viktória,
- Mrázik Tímea és
- Szakács Niki
a jelenlegi kis csapatom.
Végtelenül hálás vagyok értük, hiszem, hogy az útjaink nem véletlen keresztezték egymást, tanulunk egymástól! Egy szó, mint száz: örülök, hogy annak idején Edit nem hagyta, hogy kiessek a sorból…!