Az első hat története már ismert, s a nemes hagyomány folytatását a pandémia sem tudta meggátolni, legfeljebb elhalasztani. Igaz, hogy juliális lett belőle, de „hivatalos” nevén megmaradt majálisnak. A Tóth Zsizsi menedzselte ág szócsöve ezúttal Pádárné Babika volt, aki rendhagyó formában tárja elénk a Békéscsabán, július 25-én tartott esemény lényegét – a mondanivalót alátámasztó fotók segítségével.
Riporter: Jó napot kívánok!
Beszélgetőtárs: Ha jó napot szeretne, igyon meg egy kupicával! Jóféle pálinka van benne.
R: Milyen pálinka?
B: Mondom, hogy jóféle! Nem mindegy, hogy szilva, barack, körte, bármi? Jókedvvel, szeretettel, pozitív gondolatokkal van vegyítve. Már hogyne lenne jóféle?
R: Nagyon gyanús ez nekem!
B: Úristen! Úgy látom, magácskát jó helyre terelte az ösztöne. Segítünk, higgye el! Itt van 130 pozitív ember, akik közül kb. 10 gyerek, vagyis ők alapból csak a jót látják, a jóra fogékonyak. A többi meg már átesett egy személyiségváltozáson.
R: Őrület! A mai világban, ha két ember beszélget, közülük az egyik csak panaszkodik, nyavalyog, szidja az időjárást, az ismerőseit, a férjét/feleségét, a politikát, a gazdaságot, a…
B: Jaj, ne is mondja tovább! Maga a kettő közül az, akinek lefelé görbül a szája sarka?
R: Nem! Dehogy is! Honnan veszi?
B: Ha 130 ember önfeledten jól érzi magát, hogy a tízévestől a hetvenesig beáll egy sorversenybe zsákban futni (maga még nem látott ennyi sáros embert) és egyéb játékos feladatokat teljesíteni, s azt valaki gyanúsnak minősíti, az az ember pozitív? A gyermek lételeme a játék, a felnőtt, akiben ott él a gyermek, az meg boldog! Nézzen csak még egyszer körül!
R: Honnan ez az életszemlélet?
B: Tanulunk. A lehetőségek közül jól választunk. A munkánk a hobbink. Szeretünk segíteni. Mindenkiben meglátjuk a jót – még ha oly pici is. Példát mutatunk. Bocsi! Várjon egy kicsit!
Figyelem, figyelem! Aki még nem lakott jól, a délelőtti kolbásszal és az ebéddel, az kezdje elölről, mert még van bőven.
Látom, jó nagyokat nyel. Ebédelt már?
R: Nem.
B: Na, akkor keressen magának helyet valamelyik asztalnál, oszt lásson neki! Addig én megyek a dolgomra. Majd jövök!
R: Köszönöm az invitálást, örömmel elfogadom.
Bt.: Na, látja! Alakul ez. Ha valakinek jószívvel adnak, csak semmi szabódás, azt jószívvel el kell fogadni. Ezt már szeretem. Szóval: előételnek kóstolja meg az isteni csabai sültkolbászt! Fincsi. Ízletesen fűszerezett, enyhén csípős, gyönyörű, étvágygerjesztő színe van. Jól tankoljon föl a szívlapát méretű, illatos friss kenyérszeletekből is! Aztán ha ezzel végzett, vétek lenne kihagyni az ínycsiklandozó csülökpörköltet a színhusik között remegő bőrös falatokkal. Csak figyelmeztetem: kollagén! No, akkor, jó étvágyat! Mennem kell!
Figyelem, figyelem! Kérem azokat a fiúkat, akik büszkék a vádlijukra, gyülekezzenek a játéktéren, még nem eléggé rúgtuk szét a mocsárnak látszó füvet! A másik ok, hogy férfi lábszépségverseny következik. A zsűri természetesen lányokból fog állni.
B: Itt vagyok megint. Jóllakott? Remélem, egy-két pohár sört is legurított már! Neeeem? Nézze csak! Ott van a kis alumínium hordócska csapra verve. Nézze! Senki nem kéreti magát. Itt mindenki úgy éli világát, mintha otthon lenne. És tudja, hogy miért? Mert otthon van! Látja a kicsiket, ők jószerével a szüleiken kívül nem ismernek senkit. Mégis úgy viselkednek, mint az ismerős terepen. A felnőttek megszólítják őket, megsimogatják a buksijukat, ők meg úgy mosolyognak rájuk, mint régi ismerősre. És tudja, hogy miért? Mert a szeretet, a pozitív kisugárzás csodákra képes. No, akkor öblítse le az ebédet, én megyek, mert úgy látom, együtt vannak a versenyzők meg a zsűri is. Majd jövök!
R: Szívesen erősíteném a zsűrit. Lehet?
B: Itt mindent lehet, ami nem tilos. Lát valahol tilos feliratot?
R: Hát, nem semmi a felhozatal! A pózolás se smafu! Mondhatom, a zsűrinek nehéz dolga lesz – ahogy ez már lenni szokott.
Az igazságos zsűri meghozta – természetesen – igazságos döntését. A győztes díja egy üveg (alkoholmentes) pezsgő. A sorverseny díjazásása is pezsgőalapú, csak ott az öt csapatból az első három kap kézzelfogható elismerést.
R: Nagyon szórakoztatóak voltak a versenyek.
B: Minden nagyon szórakoztató. Minden is. Ajjaj! Megint mennem kell!
Figyelem, figyelem! Tessék csak nézni, mit cipelnek itt a fiúk! Íme, egy hatalmas torta. Aki meg akarja kóstolni, sorakozzon ide! Itt vannak a papírtálcák is. Mellesleg a batyus sütikből is van még. Csak úgy mondom, dobjátok be magatokat, mert innen csak akkor megyünk el, ha minden elfogyott. A kávéfőző is üzemképes, nem árt, ha tutira mentek. Hosszú még a nap! Juhujjj! Kérünk egy frankó zenét, amit együtt tudunk énekelni, s a parkett ördögei megmutathatják, hogy füvön, vizes füvön hogy kell ropni.
Na, itt vagyok! … Amúgy meg tulajdonképpen maga kicsoda?
R: Elnézést, hogy nem mutatkoztam be, de olyan pörgősen zajlanak itt a dolgok, meg úgy beszippantott a hangulat, hogy egyszerűen úgy éreztem, hogy régi ismerősök között vagyok. Szóval, én a Biocom Czentlaki-Zsizsi ág íRódeákja vagyok. Elmegyek a rendezvényeikre, jól érzem magam, leírom a történéseket. De volna még egy utolsó kérdésem, bár látom, hogy nagyon fölszabadult mindenki, az arcokról nem fogy el a mosoly, játszanak, énekelnek, vagyis láthatóan élvezik a rendezvény minden pillanatát. Tehát az utolsó kérdés: Ön hogyan értékeli a mai napot? Milyen volt?
B: Milyen lett volna? Hát fergeteges!
Utóirat: Köszönjük elsősorban Zsizsikének és Gábornak az előkészítő munkákat: a tervezést, a szervezést, a kivitelezést; a figyelmességet, a sugárzó vendégszeretetet, a morzsapartit. Köszönjük, a lányoknak, asszonyoknak a rengeteg finomabbnál finomabb aprósüteményeket. Köszönjük felsőbb vezetőinknek, hogy megtiszteltek bennünket jelenlétükkel és velünk töltötték szabadidejüket. Köszönjük mindenkinek, aki bármit is tett a „Zsizsi-ág* Majális” sikeréért. Köszönjük, hogy ott lehettünk, hogy együtt lehettünk. Nagyszerű csapatépítés, illetve családi nap volt.
JÖVŐRE VELETEK UGYANITT!
Mert együtt lenni jó!
