Ő akkor is fejődési pályán van, amikor sokak munkája talán kevésbé látványosan hozza az eredményt. A siker persze nem előzmény nélküli: a tavalyi „válságévben” képes volt 40%-al előre lépni. Most úgy nyerte meg a Vass-ágban a legnagyobb hálózati fejlődést produkáló csoportnak járó Vándorserleget, hogy vissza sem adja. Azaz: harmadszor egymás után lett első ebben az összehasonlításban! Közben pedig megnyert kizárólag saját munkára építve egy ötfős kihívást is, no nem öttel, hanem tizeneggyel. Áprilisban pedig egyszerre két hatos, társult hálózatvezető is született a hálózatában. Az eredmény titka? Például az, hogy nem csoportban, hanem csapatban gondolkodik. További részletekért érdemes elolvasni az interjút, melyből a különleges cím értelmére is fény derül.
– Mi az, amitől ennyire növelni tudtad a sebességet a tavalyi sikerek után?
– Márciusban két kiváló ágvezetőm, Vass Oszkár és Zsuzsa tartottak egy munkatársit a vezetőiknek. Ott végigkérdezték, hogy ki mit szeretne, s ezt javasolták nekünk is. Megint időszerű és zseniális tanács volt, így aztán tiszta vizet öntöttem a pohárba minden téren, hiszen az aktív embereimnél, és a lefedetlen hálózatomban is feltettem a kérdést. Közel harminc emberrel beszéltem és nagy örömömre tizenegy azt mondta, hogy HV leszek! Nagyon tanulságos beszélgetések, „szembesülések” voltak, melyből kiderült, hogy mindenki másként értelmezi a munka fogalmát. Volt, aki csinálta rendszeresen a 200 pontját, ami nagyon megbecsülendő, de erről hitte azt, hogy az már hálózatépítés. Volt, aki szerint az, hogy elküld egy e-mailt a társaknak, már komoly munka, miközben az még csak információ átadás, semmiképpen nem fejlesztés. És sikerült rendet rakni a fejekben, az enyémmel kezdve. Akik rendszeresen dolgoztak, azoknak javasoltam, hogy legyen összeszedettebb, tervezettebb a munka, legalább napi két-három találkozóval, infóval.
– Mi lett a következmény?
– A teljes csapatot nézve, már februárban elindult a fejlődés, hisz ekkor nyertük el először a Vándorserleget. Márciusban sokan rákapcsoltak, én pedig elindítottam ezzel párhuzamosan a saját fejlesztést is. Hangsúlyozom, ez nem történhetett volna meg, ha nem lennének teljesen önálló, kiváló munkatársaim! Mivel mindenki tette a dolgát a saját céljaiért, én is elindultam. Oszi és Zsuzsi azt javasolták, hogy akik hezitálnak, kérjem meg őket, hogy szervezzenek családi infót, vagy adjanak neveket, így eldől minden. Remek ötlet volt. Az új névlistákból összesen 11 új embert szponzoráltam közvetlenül, s az összteljesítmény ebből a munkából akkor rögtön 2150 új pont lett. De most jön a java: ebből a tizenegy emberből kiindulva áprilisban újabb 2400 pont született, és lett belőle hat szintlépő, és öt ember, aki valóban nagyon komolyan gondolja! Ezzel párhuzamosan beérik három kitűnő társam, hiszen Szegedi Zsuzsa, Éberhardt Hajnalka és Kratofil Zita egyszerre minősültek hatos szintre! Nem is kérdés, hogy mind a hárman tartósan hálózatvezetők lesznek, hiszen már most is közel nyolcezer pontjuk van.
– Nálunk mi történt?
– Majd kérdezd meg őket… (nevet) Hajniról csak egy rövid történet. Hosszú hónapok óta 3500 pont környékén mozog a teljesítménye. Mindig görcsölt a négyezer miatt, ezért sosem sikerült. Javasoltam neki, hogy felejtse el a négyezret, koncentráljon arra, hogy legyen hétezer! Erre tessék, 6900 ponttal minősült. Nem nézegette naponta a struktúrát, pontokat, hanem csinálta azt, amit addig is, görcs nélkül.
– Ez ennyire egyszerű lenne…?
– Van még egy nagyon fontos dolog, ami szerintem hozzájárul mindenki sikeréhez. A csapategység. Én sosem csoportban gondolkodtam, mióta 3 évvel ezelőtt regisztráltam. Nagyon büszke vagyok rájuk! Sokat mond, hogy tavaly Sümegen, a Családi napon ötvenhatan voltunk, és a képzésen is rendszeresen legalább kéttucatnyian veszünk részt. Most például egy közös sütizéssel ünnepeltük a sikert az ágvezetőkkel együtt. Nagyon szeretem őket, jó a légkör, szuper a csapategység! Egyedül nagyon nehéz a motiváció. Így viszont az egyéni munka eredménye nemhogy összeadódik, hanem megszorzódik. És ami izgalmas: most még többen indulnak neki a munkának, sikereknek.
– Ha már az indulásnál tartunk, Te mit mondasz az új, vagy újra indulni akaró embereidnek?
– Hidd el, semmi mást, mint amit a cég már kitalált és javasolt. Az úgy jó, ahogy van, nem kell rajta változtatni semmit. Nálam egy elindítás legalább másfél-két óra, a célom az, hogy teljesen önálló legyen az új munkatárs már az elejétől, tudja azt is, hogyan kell rendelni. Ne vedd túlzásnak, de nem szívesen mennék senki kedvéért pár termékért a depóba, akkor sem, ha közel lakik hozzám, ha megoldhatnám. Kovács Zoltán, a cég vezetője mondta, hogy annak legyen tagsági kártyája, aki meg tudja oldani, hogy beszerzi a termékeket a kedvezményért. Mindenkinek megvan a saját dolga, legyen minden másolható. Aztán Lőrincz János mondta egy visegrádi találkozó alkalmával, hogy felejtsük el az új beiratkozóknál a kötelező 100 pontot, eleve az előremutató saját kétszázat kommunikáljuk. Azóta átlagban tízből hatan valóban hozzák a kétszázat, ráadásul két-három hónapja folyamatosan, így ez nem lehet a véletlen eredménye. Szívesen használom Molnár Antiéktól az új munkatársak elindítása anyagot, s a „Céljaim, elvárásaim” lapot, ami a Startcsomagban van. A honlapon pedig elérhető az indításhoz egy remek háttéranyag. Ezt kinyomtattam, „lapozóst” csináltam belőle, s azt mutatom az elején.
– Tehát a cél az egyszerűség, a másolhatóság. És Téged mi hajt belülről?
– Az egyéb, és Istvánnal, a párommal közös célok mellett van egy plusz inspirációm. Mellesleg jegyzem meg, hogy ő is jól halad, igaz, még munka mellett. Ledolgozza a napi nyolc óráját felelősségteljesen, s mellette 3000 pont környékén mozog. Már „gyúr” a HV szintre, azt mondta, mostanában meglesz… Vissza a saját álmomhoz. Az ígéretek szerint ebben az évben 50.000 pont teljesítményért már jár egy komoly elismerés, egy bál… Szóval tervezem a Krisztina-bált. Valahogy ezen kattog az agyam éjjel-nappal. Azt érzem belül, hogy ezt nagyon akarom. „Csupán” duplázódni kellene hozzá az esztendő végére, de hát miért ne lehetne?
– Jön a nyár…
– A legkiválóbb időszak! Már márciusban megbeszéltük a csapattal, hogy ez egy szuper lehetőség. Az emberek egy része otthon ül és „unatkozik”. Sokan most érnek rá igazán, ekkor vannak szabadságon és sokkal nyitottabbak is. A nyár lesz a legjobb időszakunk!
Pintér Pámer Kriszta és csapata, a szponzorokkal
