Molnár Antal egy végtelenül egyszerű és sokatmondó programot adott csapatának nagyjából tavaly ilyenkor a most befejeződő esztendőre. A szegedi központú ág vezetője azt hirdette meg: „2013 a mi évünk”! Szeptemberben már olvashattak vele egy interjút az eredmények kapcsán, most a visszatekintés mellett a jövőbeni célok megfogalmazására is kértük.
– Valóban a Ti évetek volt?
– Bizonyos értelemben igen. Fogalmazzunk úgy: éppenséggel nem vagyok „elégedett”, de nincs okunk panaszra sem. Aki megfogadta a tanácsokat, s beletette a programot a fejébe, tudott fejődni. Szép példa erre Dankó János esete, akinek komoly hálózatvezetővel bővült a csapata, de szívesen említem a szerbiai ágat is, ahol a Harmat Csaba-Szeles Béla tengelyen is történtek előrelépések. Sőt, saját képzést is indítottak már. A legfrissebb jó példa a teljes év elemzése nélkül Monostori Szilviáékhoz kötődik, akik vezetői kvalifikációban vannak. Ők például szó szerint magukat húzták fel hatos szintre, szinte alig kellett segíteni nekik. Többen szép eredményt értek el rajtuk kívül is, mint ahogy az olvasható volt a honlapon az év során, a Molnár-ág hírei között. De büszke vagyok az egész csapatomra. Rendszeresen száz-százötven fős létszámmal mennek a képzéseink.
– Mi a kulcsa a fejlődésnek?
– Én továbbra is azt mondom, hogy nem feltétlenül a munkamódszer, hanem a MIÉRT a lényeg. Ha nincsen cél, ami hajt előre, akkor minden tudás hiábavaló.
– De azért nyilván a tudás is fontos…
– Az bizony, ezért a 2014-es előrelépés zálogát a képzésekben látom. A legfontosabb a valódi kulcsemberek kinevelése. Az ágképzéseinket ennek fogjuk szentelni. Értsd jól: egyfajta „elitcsapatra” van szükség, melynek tagjaira felnéznek az emberek, s akik közé bárki bekerülhet. Bárki válhat példává, ha jól teszi a dolgát. De ehhez szakítani kell a középszerűséggel.
– Hogyan lehet ezt elérni?
– A fejekben kell rendet tenni, aztán a rendszeres munkát mellétenni. Az a cél, hogy minél több vezető kinevelődjön! Fel kell rázni az embereket, s ehhez felfrissíteni a célokat. Lendületes, dinamikus, jövőbemutató képzéseket szeretnénk még inkább, hogy jövőképet lássanak az emberek. Egyfajta „vákuumot” kell létrehozni bennük.
– Ezt hogy érted?
– Mondok egy példát. Korábban tartottunk olyan képzéseket havonta, ahová csak azok jöhettek, akiknek megvolt a saját 200 pontja. Még azok is sebesen dolgoztak ezen, akik akár csak az előző napokban csatlakoztak! Ez egyfajta rang volt, igényt csináltunk rá. Azt szeretnénk, hogy minél többen lássák meg a nagy lehetőséget, ezt szeretnénk odatenni eléjük. Mutassuk meg konkrétan, hogy mekkora szabadságot kaphatnak ettől az üzlettől. Mutassuk meg, hogy milyen emberré válhatnak, és azt is, hogy ehhez mit kell csinálniuk, milyen szokásokat kel felvenniük. Aztán jöhetnek a munkamódszerek. Minél többeket kell magasabbra emelni, legyen egy bővülő vezetői kör.
– Mi az, ami most megmozgatja az embereket?
– Szerintem egyértelműen a pénz. Ez kell ahhoz, hogy a konkrét célokat meg tudják valósítani. Meghirdettük az utazási versenyt is, amely ugyan felemás sikerrel zárult, ám lett eredménye. Aki ugyanis elindult benne, fejlődött a hálózata. Ám a konkrét, kézzelfogható anyagiak most többeket ösztönöznek. Jó példa erre a vetélkedés a havi ágvezetői versenyek kapcsán. Ez nagyon fontos volt egész évben, sokan szem előtt tartották, egyfajta lendületet adott. Most tervezgetem a jövő évi motivációs hátteret.
– A legjobb persze a belső késztetés…
– Erről beszélek folyamatosan, de igyekszem ezt azért kívülről is segíteni. Egyébként bizakodó vagyok, mert több ágon is megalapozott fejlesztések indultak el. Ha egyre többen megértik, hogy a jó képzések, a gondolatformálás és a mindennapi minőségi munka mentén kell haladniuk jövőre, akkor szép évet zárhatunk 2014-ben.
