Az új HV-ról egy mosolygós kép - számára a Biocom a jövőkép
A Biocom határok nélküli üzlet. A kijelentés egyre többször hangzik el, okkal. Az alábbi sikertörténet is csak erősíti a tényt, még akkor is, ha főszereplője, Porubszky Attila a nyár végére, a nagy átalakulás előtt érte el a hőn áhított hálózatvezetői szintet. De Szlovákiában! Úgy tűnik, a Felvidéken is egyre több szálon futnak az események, aminek jó esély van a gyorsulására a Biocom újszerű logisztikájával. Attila egy döntően magyarlakta térségben, a Párkánytól 25 kilométerre fekvő Szőgyénben minősült vezető szintre, édesanyja, Fazekas Gizella útját követve.
– Gratulálunk a kvalifikációhoz! Mikor indult a történeted?
– Jó két évvel ezelőtt, 2010. október elsején regisztráltam.
– Ezek szerint nem estél neki rögtön a céljaid megvalósításának…
– Valóban, mondhatnám sokat szöszmötöltem az elején. Igazából nem tudtam, mihez akarok kezdeni. Közgazdászként, azon belül vállalatirányítóként végeztem el az egyetemet, s már az elején láttam, hogy az évfolyamtársaim is milyen nehezen tudnak elhelyezkedni. Ha pedig munkát kapnak, nem sokat keresnek. Én egyébként sosem voltam megijedve attól, hogy dolgozni kell, hiszen az iskola nyári szüneteiben is rendszeresen találtam elfoglaltságot, mindenfélét. Voltam irodában, dolgoztam segédmunkásként festő, hűtőszerelő, s még kőműves mellett is, valamint megjártam Amerikát, ahol egy gyerektáborban karbantartóként voltam alkalmazásban. Ott szintén nem kolbászból van a kerítés… Más emberek, más élet, de nem feltétlenül jobb. Azzal tisztában voltam, hogy ezeket, ilyen feltételekkel nem akarom hosszú távon, s azt is tudtam, hogy inkább itthon szeretnék érvényesülni. Közben négy hónapot kint töltöttem Törökországban a tengerparton, ahol all inclusive szállodában animátorként dolgoztam. Elég sok sikeres embert figyelhettem meg testközelből, láttam, hogyan szeretnék élni… Ezután nem sokkal regisztráltam.
– Neked családi segítséged is van az üzletben…
– Igen, édesanyám nagyjából akkoriban lett HV. Azóta is nagyon jól összedolgozunk. Én először Kádár Tündétől hallottam egy infót, Párkányba, akinek azóta is sokat köszönhetek, hiszen folyamatosan tölti belénk az energiát. Amikor elindultam, a sok nemleges válasz miatt szép lassan hanyagolni kezdtem az ügyet, s dolgoztam mindenfelé: besegítettem a sógorom üzletébe, focizgattam is, csak a saját üzletemben nem volt meg a kellő mennyiségű aktivitás.
– Mikor fordultak komolyra a dolgok?
– Mikor szép lassan elfogyott a török riviérán keresett pénz… Viccen kívül, amikor idén tavasszal elmentem Fekete Ági SAS-tréningjére, Sződligetre. Szó szerint a föld felett jártam 10 centivel utána. Annyira feltöltött, hogy lepergett rólam minden beszólás, így azóta nem is keresek semmilyen más lehetőséget.
– Emlékszem az utána a honlapra írt mondataidra, eléggé beszédesek. Visszaidézhetem?
– Természetesen.
– Így fogalmaztál: „Kétszer voltam a feldebrői képzésen, ami nagyon tetszett, sokat adott, de ez a Sas-képzés egészen más oldalról közelített a dolgok lényegéhez, más szemszögből mutatott rá a lényegre, mind a személyiségfejlődés, mind pedig a gyakorlati vezetői munka szempontjából. Aki vezetővé szeretne válni, annak mindenképp csak ajánlani tudom. Ugródeszkaként szolgálhat az induláshoz!”
– Látod, így különösen nem tűnhet csodának, hogy hamarosan találtam egy kiváló munkatársat is Pathó Iveta személyében. Rögtön négyes szintre került az első hónapban, s még egy kicsit meg is rótt, hogy miért nem szóltam, mennyi az ötös szint határa, mert akkor megcsinálta volna… Persze azóta elérte, így számára is a HV szint a cél. Kiváló szakember, biorezonanciával mér, én pedig üzletileg teszem magam oda a közös szervezésű infókon, így kiválóan kiegészítjük egymást. És természetesen mellette keresem az új hálózatépítő társakat is.
– A ti életetekben mit jelent(ett) a biocomos változás?
– Nekem alapból hetente másfél plusz napot! Eddig ugyanis, mivel nem volt depó Szlovákiában, és a csomagszállítás sem volt működtethető, minden héten átjártam Budapestre. Képzeld el, hétfő délutántól már csak azzal foglalkoztam, hogy összegyűjtsem a rendeléseket. Másnap, kedden utaztam az áruért, majd a maradék napom elment arra, hogy jöttek érte. Most már csak néhány kattintás a neten és jön a csomag, korrekt feltételekkel. Így plusz másfél napot tudok foglalkozni az üzlettel! Szükség is lesz rá, mert úgy tűnik, egyre inkább szlovák ajkúak is érdeklődnek a lehetőség iránt.
– 27 éves fiatalember vagy, aki az alkalmazotti lét helyett az üzletre tetted le a voksot. Jó döntés volt?
– Igen, mindenképpen bejött a számításom. Itt, más munkahelyekhez képest „minimális” erőbefektetéssel lehet elérni célokat, miközben az üzlet mellett saját magamat is építem. Nem is beszélve az emberekről, akikkel itt találkozni lehet. Fantasztikus ez a közeg! Külön köszönet Vass Szombatfalvi Zsuzsának és Vass Oszkárnak is, az ágvezetőink folyamatosan támogatnak bennünket. És Ferenczy Lacinak is köszönök néhány mondatot. Az egyik így szólt nekem és a munkatársamnak: „Miért vacakolsz, miért nem csinálod végre normálisan?” Na jó, egy kicsit keményebb volt a fogalmazás, de szükség volt rá és hatott! Úgy látom, hogy a Biocom üzlet alkalmas eszköz arra, hogy lerakjam vele az életem alapjait, és elérjem a céljaimat.
Anya és fia, azaz két HV egy famíliában. Micsoda öröm lehet édesanyjának, hogy saját családjában talál követőre az életépítés útján!
Porubszky Attila kezében a mikrofon. Jobbról a második: Pintér István. Egy időben lettek Társult HV-k, majd HV-k, és decemberben egyszerre lesznek kitűzősök... (Attila mellett édesanyja, szponzora, Fazekas Gizella; István mellett felesége, Pintér Pámer Kriszta Ezüst HV.)
