Felvirradt ez a nap is, mindenfelől indultak a kisebb-nagyobb konvojok Mórahalom irányába, a tavaszi Tudatos Vezető Képzésre, ahol mindenki izgatott volt és derűs volt – a csapat munkatársának, Sirkóné Gulyás Gabriellának a megfogalmazásában így indult a kétnapos együttlét. A tények: a Tóth-Wolford vezetőpáros által menedzselt nemzetközi csapat május első hétvégéjén beköltözött a mórahalmi négycsillagos Colosseumba, hogy tudatos vezetők távozzanak onnan. Az alábbi beszámolóból az is kiderül, hogyan valósították meg ezt célt…
Érzelmes kezdés Tóth-Wolford Erikával
Ahogy Tóth Lali kérte, idejében érkeztünk, letelepedtünk és íróeszközökkel, jegyzetfüzetekkel szórtuk tele az asztalokat. Az ismerkedés, üdvözlés után először Tóth-Wolford Erika mesélt a kezdetekről, személyes és szép emlékekkel megtűzdelve, megváltoztatva egy picit a nap kezdetének tematikáját. Ennek köszönhetően már az első órában könnyesek voltak a szempillák – családias és megkapó volt a kezdet.
Kemény szakmai anyag
Az első napról: igazi szakmai nap volt, olykor kemény és „gatyába rázó” szavakkal. Hullottak a „csoportpont”, „mélység”, „turbózás”, „bónusz” varázsszavak.
Interaktivitás, egymásnak is segítve
Aztán a szünetek kávéillata és az ebéd utáni jóllakottság után jött egy kis interaktivitás. Felépítettük élő struktúránkat egyéni történeteinkkel érzékeltetve, min múlhat egy új kapcsolat, egy új munkatárs, mit hozhat a „jó szerencse”. „Kérd és megadatik…” éppen akkor és éppen ott jött el az az ember, akire szükség volt.
Egy kis wellness…
Öt óra táján szétrebbentünk és beköltöztünk, megcirógatta a bőrünket a gyógyvíz. Lazulhattunk egy kellemeset vacsora előtt.
Fakultatív, de telt házas este
Fakultatív jelleggel este kilenckor felmentünk még a nagyterembe, beszélgettünk, kérdezgettünk. A csapat lelkesedését jellemzi, hogy szinte mind ott voltunk ismét… és Lali még jó másfél órát írt, magyarázott, rajzolt, segített. Mint egy kiváló tanár!
Molnárné Andrea: Ne hagyjuk, hogy letörjenek!
Másnap frissen és kipihenten, egy remek reggeli után megint bevettük a „várunkat” a negyediken, ám most ott állt Laliék mellett egy elbűvölő jelenség csinosan, lobbanó hajjal és temperamentumos hanggal: Molnárné Szélpál Andrea ágvezető tanított bennünket olyan szeretettel és tűzzel, hogy ittuk minden szavát. Mesélt az önértékelésről, önbizalomról, lelkesedésről, kedves és csattanós poénokkal oldva a mondandója komolyságát. Elmondta, hogy senki által ne hagyjuk letörni magunkat, hogy legyen egy éves, öt éves, sőt egy napos tervünk is. A segítség fontosságáról, a korrektség és becsület állandóságáról is szólt, merthogy a mások szemébe és a tükörbe is bele kell tudni nézni.
Kövess olyat, aki mutatni tudja az utat!
Emeljük fel a fejünket és csináljunk úgy, mint aki eltántoríthatatlanul eléri, amit akar. Hallottunk a türelem és felelősség fontosságáról, hogy légy bátor, ne maradj középszerű.
Ha a vezetői készséged még kialakulóban van, kövess olyan embert, aki tudja mutatni az utat. Tedd a legmagasabb polcra a céljaidat, mindent rendelj alá. És útravalóul: „Bármilyen nagy kihívást kapsz, birkózz meg vele”! Vastaps köszönte meg az előadását, óriási ereje volt.
Csodaboszik Kaposvárról
Aztán jöttek a kaposvári „Csodaboszik”. Rögtön megkaptuk a választ, miért is lett ez a nevük. A vezetőjük, Szabóné Gyarmati Tímea istenadta tehetség, egy jelenség, fiatal kora ellenére.
Összetartja a minden színt felragyogtató kaposvári „Boszivirágot”. J Megtanították nekünk ezen a délutánon, hogy mindenkinek van valamiben kiemelkedő tehetsége, és a hatékonyságuk ereje is a csapatszellemben rejlik. Lali csak így summázta Őket:„Parádés Csapat!”
Tóth Lali: Építs hidat, amin átjönnek hozzád!
Végül mindenki összefoglalhatta, mit adott neki ez a két nap és mit mondana most, sommázva az együtt töltött időt, mit üzenne a képzésre érkező önmagának útravalóul. Itt is jöttek vallomások, könnyek és eltökélt szándékok. Végül Lali azzal bocsátott minket utunkra: „Építs hidat! A munkádat pedig akkor végezted jól, ha átjönnek rajta hozzád.” Ez egyetlen dolgon múlik: mennyire érzik biztonságban magukat az emberek veled.
Arany szavak, bevésendők.
Két közös napunk margójára
Tartalmas, lelket felforgató és teljesen más rendbe rendező, IGAZI élménynapok voltak.
Köszönet érte a legjobb Párosnak: Erikának és Lalinak, akik nap, mint nap szívükön viselik munkatársaik sorsát, profizmusukkal és erejükkel pedig alkalomról alkalomra egyre magasabb szintre emelik csapatukat.
Írásos visszajelzések a tréningről:
Szabó Máté: A terem energiaoázissá változott
Tartalmas, a haladást elősegítő tanítást kaptunk az első napon, csodálatos vezetőinktől. A második napon olyan élmény adatott meg, amilyenben még nem volt részem. Az a terem egy energiaoázissá változott azoktól az emberektől, akikkel együtt voltunk.
Futó Dóra: Hosszú évek vívódásait tettem helyre
Negatív rekordot döntöttem, az első nap 10 perc után már sírtam, majd a második nap utolsó mondatát szintén így fejeztem be. Ezek a meghatottság és az öröm könnyei voltak, mert hosszú évek vívódását segítettetek helyre tenni magamban. Olyan energia és szeretet van a csapatban, hogy már-már félelmetes.
Lovas Laura: A könnyek magukért beszélnek…
Még mindig a hatása alatt állok! Motiváció! Lendület! Kitűzött cél! Energia! Ezeket biztosan magammal hoztam. Köszönöm, hogy megszerveztétek nekünk ezt a fantasztikus tréninget! Nagyon hasznos volt, örülök, hogy ennyi csodálatos, mély érzésű embert megismerhettem személyesen is! A könnyek magukért beszéltek!
Ronta Hajnalka: Fejlődés, személyiségváltozás, csapatmunka
Nehéz pár mondatban leírni, mennyire hálás vagyok a sorsnak, hogy közétek tartozhatom. Szerintem az egyik legjobb képzés volt. Egyre jobban összecsiszolódik a csapat. És tényleg hihetetlen fejlődésen, személyiségváltozáson megy mindenki keresztül. Mindenki egy külön csoda, és hihetetlen értékes ember… Annyi mindent tudunk tanulni egymástól. Ezek a képzések, tanulások, mindig csak előre visznek, és sosem érzem tehernek… Szeretném, ha ezt minél többen átélhetnék, mert nem lehet elmesélve átadni igazán sosem!