Meglepetés, de kinek? – Újabb Dankó-tréning a Molnár-ágon (az elsőről ITT olvasható újra a visszapillantó). Még magának a csapatvezetőnek, Dankó Jánosnak is, aki a képzés végéig mit sem sejtett a rá váró megható eseményekről. (Elöljáróban annyit, hogy a gondolatok papírra vető Csilla röviden így jellemezte a napot: „imádom a képzéseinket”. S most jöjjenek a részletek…
A már szokásosnak mondható felosztás szerint, a négy hálózatvezető (Sajbenné Kocsondi Ildikó, Banka Csilla, Dankó János és Szeles Béla) tavasz lévén, „a fa jegyében” tartották meg a munkalépések részletes kifejtéséről szóló előadásukat csapatuk tagjainak március 16.-án, a Novotel Hotelben.
Varázsfa. Hiszel benne? (Banka Csilla)
Banka Csilla a célokról, a csoportnyomásról és a kulcsember meghatározó tulajdonságairól beszélt, miközben a résztvevőknek (papíron) fára kellett mászniuk egy különleges feladat segítségével. Előadása végén egy olyan vándorról szóló tanmesével gondolkoztatta el hallgatóit, aki egy minden kívánságot teljesítő fának sem hitte el, hogy az életünk alakulása a saját gondolatainknak és cselekedeteinknek köszönhető. (A tanmese elolvasható a cikk végén.)
Meghívásból regisztráció (Szeles Béla)
Szeles Béla a meghívást gyakoroltatta a csapattal, konkrét kérdések és lehetőségek formájában. Itt kerültek szóba a meghívás során elkövethető tipikus hibák és a gyakorlatban már bevált meghívási technikák. Béla sajátos humorának és előadói stílusának köszönhetően megismerhettük a hálózatvezetői értekezleten Varga Istvántól hallott 4 lényeges szót: „lényeg, számít, fontos, kérdés”, valamint azt is, hogy a múltból, hogyan hozzuk a jelenbe az éppen regisztrálni kívánt jelöltünket.
Infózni mindenki tud…(!) (Dankó János)
Dankó János párokra osztotta a rendezvényen résztvevőket, és egész egyszerűen folyamatos feladatkiosztással, végigvezette őket az infózás rejtelmein. Öröm volt hallgatni, amint a résztvevők egymásnak érveltek a termékek, a cég és a pénzkereset lehetőségeiről és csak a végén döbbentek meg, hogy igazából mindenki tud közülük infózni.
Tudattérkép – és vonzás a gyakorlatban (Sajbenné Ildikó)
Sajbenné Kocsondi Ildikó az előző képzésen elkezdett témáját folytatta az érzelmek jelentőségéről. Megismerhettük tőle a Tudattérképet, a Vonzás törvényének horderejét és gyakorlati alkalmazásának titkait.
A képzés utolsó szakaszában, Dankó János hálózatvezető egy új havi versenyt hirdetett ki, majd az áprilisi hónapban ránk váró programok ismertetésével próbálta meg lezárni a napot. Ám a képzésen résztvevő Varga házaspár (Attila és Kata) nem hagyták neki. Attila egy „kelj fel Jancsi” játékot ajándékozott kedvenc hálózatvezetőjének (sokak szeméből könnyeket kicsalva), ami rögtön a csapat kabalájává lépett elő, szimbolizálva képzéseink és csapatunk fejlődési lehetőségeit. Sírással és nevetéssel zártuk a napot…
Tanmese: A gondolatod valóságot teremt
Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságot teljesít.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta.
Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
„Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!” – gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki:
„Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!”
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék.
Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr.
Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
„Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!”
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt.
„Tudtam” – mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.
