A szponzor, Hermann Judit és az új HV, Boross Tamás, Tamás hálózatvezetővé válásakor egy miskolci képzésen
Formabontó, szórakoztató irodalmi igényességgel megírt, az öniróniát sem nélkülöző, mégis lelkes és lelkesítő olvasmány következik. Azoknak különösen kötelező, akik először (érhetetlen módon…) nemet mondtak egy burkolt Biocom-ajánlatra. Vagy még mindig ott tartanak. Mert azt a nagyváradi Boross Tamás is tujda – ma már – hogy egy évet “elvesztegetett”, mert nem figyelt a hívó szóra. De a helyzet egyszer mégis megérett, így aztán a termékek mellett a vezetői szint is az övé lett. S nem lepődnénk meg, ha Hermann Judit HV-ja most indulna be igazán, hiszen a Sinka-ágon belül működő, Komporday Annamáriával és a tavalyi Év Hálózaépítőjével, Ujvári Zsuzsival fémjelzett csapat egyébként is szárnyal, határainkon innen és túl…
Kezdődhetett – volna…
- nyarán kezdődött. Illetve kezdődhetett volna. Történt ugyanis… Hermann Juditéknál (a továbbiakban a mi Jucink, esetleg simán Juci) kávéztunk. Jó hely. Gyümölcsfák, friss levegő, csend és nyugalom. Vagyis csend és nyugalom kevésbé. Mert öt gyermek folyamatosan azon dolgozott / dolgozik, hogy ne legyen csend és nyugalom. Három rohangálva, kettő ölben tartva (megjegyzés: mára már mind az öt rohangál). A pontosság kedvéért: három Zatykó – Hermann poronty, kettő pedig Boross sarj.
Nektek is menne!
Szóval a felnőttek kávézgattak, a gyerkőcök tették, amit nekik tenni kellett. S egyszer a mi Jucink azt mondja:
– Jaj… csudajó dolog ez a Biocom! Mióta használjuk a termékeiket, családom csattan ki az egészségtől! És még pénzt is küldenek nekem azért, mert mindenkinek eldicsekszem azzal, hogy milyen csudajó dolog ez a Biocom! Képzeljétek… múlt hónapban 1600 (kb. 108.000 ft) lejt kaptam. Nem is értem miért nem kezdtek el ti is foglalkozni vele. Nektek nagyon jól menne!
Lőrincz János Gyémánt Hálózatigató interjúvolja Boross Tamást, a vecsési vezetőképzőn
Majd megvigasztaljuk…
Illedelmesen meghallgattuk Jucit, elvégre ismerjük egymást vagy 25 éve. Kicsit mosolyogtunk. Aztán elkönyveltük magunkban, hogy ez a Juci már megint talált magának valami butaságot. Na nem baj – gondoltuk. Ha majd megütötte a bokáját, jól megvigasztaljuk. Így hát, nem kezdődött el Biocomos karrierünk 2015. nyarán. Pedig el is kezdődhetett volna…
Köhögésre: kúra helyett Colostrum és grape
Aztán 2016. januárjában kisebbik gyermekünk nagyon csúnyán köhögött. Túl voltunk már egy igen kellemetlen élményen. 6 hét gyógyszeres kezelés, röntgen, vérvétel… minden, ami kell, de egyáltalán nem hiányzik. L Szóval Matyink újra úgy köhögött, mint aki 20 éve bagózik. Erről a helyzetről Juci is tudott. Mielőtt még eljutottunk volna egy dokihoz, Juci a kezünkbe nyomott valamennyi Colostrumot és egy fél palacknyi Grapefruitmag-cseppet s a következőt mondta: – Próbáljátok ki… mit veszíthettek?
S mi kipróbáltuk. Negyedik napra megszűnt a köhögés.
Sinka Tímea, miskolci ágvezető és Boross Ildikó (Tamás felesége), aki ugyancsak szerves része a sikerének, hisz együtt dolgoznak és építik a jövőt
A nagy pillanat – háromnegyedév múlva…
Aztán megbeszéltük Ildivel (a feleségem), hogy dumcsiznunk kéne Jucival. Néhány nap múlva ezt meg is tettük. 2016. március 10-én regisztráltunk. Pedig 2015. nyarán is megtehettük volna.
Aztán…
- azt beszéltük meg Ildivel, hogy ezek a termékek tényleg működnek…,
- azt is megbeszéltük Ildivel, hogy rövid időn belül el lehet jutni arra a szintre, hogy a Biocom “ingyen” adja a terméket (mert az esetleges jutalékot termékre lehet költeni),
- azt is megbeszéltük Ildivel, hogy milyen jól mutatna egy víztisztító a konyhánkban,
- aztán azt is megbeszéltük Ildivel, hogy mennyire jó lenne, ha egy plusz “fizetés” is kijönne.
Aztán: önvizsgálat, fejlődés, révbe érés
Aztán 2016. május elsejével kezdődően kizárólagosan jogi személyként lehetett jutalékot felvenni. Az igazság az, hogy mindenre és mindenkire haragudtam! A Biocomra, Jucira, de az ostoba törvényekre leginkább! Valamennyi idő eltelt és szép lassan rájöttünk, hogy nekünk kell változni. Tovább építgettük a csapatunkat. Magánszemélyként. Jutalék nélkül. 2016. októberében jogi személlyé váltunk. 2016. decemberére pedig elértük a teljes jogú HV szintet.
Boross Tamás – egy boros(s)üveggel gazdagodott hálózatvezetővé avatása során 🙂
Nem volt nehéz!
Dióhéjban, ennyi a történetünk. Hogy nehéz volt-e? Azt mondom: nem. Hogy miért? Mert soha nem voltunk egyedül. Ha elakadtunk mindig segített valaki…
Zárszóként pedig csak annyit: ha bekopog az ajtón a Biocom, tessék beengedni .
S ahogy mindezt a szponzor, Hermann Judit látja:
Az egyik legnehezebben megtanulható emberi tulajdonság a türelem. Én alapból nem vagyok türelmes ember, viszont azt is tudjuk, hogy a Biocom egy olyan rendszer, amely valamilyen módon minden jó tulajdonságra megtanít minket. Így elkezdtem “gyakorolni”. Nos, Boross Tamás esetében a türelem volt a kulcsszó, ami egy újabb hálózatvezetővel ajándékozott meg. J Tamásnak és Ildinek az első említés után nem beszéltem a Biocomról. Tettem a dolgom, s ők is tették a sajátjukat. Mikor találkoztunk, nem hoztam fel a témát, hisz egyszer elutasították, s ezt tiszteletben tartottam. Viszont azt is tudtam, hogy figyelik az életünket… J Látják, hogy nem hiányzunk oviból, hogy egyre csinosabb és energikusabb vagyok (pedig 1-el több gyerekem van, mint nekik J ), s azt is látták, hogy anyagi téren sincs gondunk. Tehát, ahogy a nagy vezetőink mondják: Tamás és Ildi várólistás volt. J Én pedig türelmes… mígnem egy nap… de ezt már Tamás elmesélte…
Boros Tamás, most már új HV a Komporday-ágon
Tamás elmeséli a történetét, ami, mint tudjuk, úgy kezdődött, hogy kezdődhetett volna hamarabb is…
A Boross-sarjak: Peti és Matyi
