– Május 13-án, mosolygós napfényben érkeztünk Sümegre, a sümegi vár tövébe, ott is a Hotel Kapitányba – írja ihletett és igényes beszámolójában a Czentlaki-ág krónikása, Pádárné Bagoly Anna (Babika). Majd egy idézettel folytatva megadja az alaphangot a más ágak olvasói számára is hasznos visszatekintő elolvasásához: – Magyarország egyik legszebb látványt nyújtó váráról a következőket írja dr. Hőgyész László Sümeg évszázadai (1989. Veszprém) c. könyvében: „Az emberi teljesítmény, az emberi jelenlét folyamatosságának, történelmi léptékének megjelenítője. Magam, magunk fölé emel. A szó szoros értelmében magasan tartja a mércét.”
„Magasan tartja a mércét.”
Összefoglalva a két nap történéseit, az egyik, amit el lehet mondani, az éppen ez. No, nem mintha ez meglepő lenne, hisz a Czentlaki-ág képzéseit minden esetben a magas színvonal jellemzi.
Pozitív jelzők a „megfigyeltről”
Az első napot Czentlaki Zoltán ágvezető, hálózatigazgató indította. Elmondta, hogy az asztalunkon lévő színes papírnak, amit egy boríték rejt, az a funkciója, hogy ráírjuk a nevünket. Ezután ezeket összeszedték, összekeverték, majd ismét szétosztották. A további feladat pedig az volt, hogy a cetlin szereplő személyt a tudta nélkül figyelemmel kísérjük, s a második nap végén igyekezzünk őt a tapasztaltak alapján 5 pozitív jelzővel jellemezni. Érdekesnek – az eltelt idő tükrében pedig hasznosnak – minősíthetjük ezt a „játékot”, ugyanis a jelenlévők kb. 50 %-a olyan volt, aki vagy nem volt még, vagy csak néhány alkalommal vett részt képzésen, tehát velük nem nagyon ismertük egymást.
Czentlaki Zoltán: Ilyen a kulcsember
Az érdemi rész „ismétlőóra volt ”. Ágvezetőnk beszélt arról, hogy mik a kulcsember jellemzői (rendszeresen jár képzésekre, figyel, hogy a saját 200 pontja meglegyen, teljes boltcserét hajt végre, legyen üzleti hozzáállása, folyamatosan bővítse hálózatát, rendelkezzen vállalkozói szemlélettel, legyen 100 %-os termékfelhasználó, tervezze meg a napjait leírva, határidőkkel, legyenek céljai stb.). Kiemelte, hogy az tekinthető sikeres embernek, aki aktív: megoldásokban gondolkodik, tevékenykedik, mozgósít, tervez, valóra váltja terveit, elképzeléseit. Felhívta a figyelmet, hogy profi eszközeink vannak, melyeket használni érdemes, sőt kell, valamint arra, hogy aki vezető, az úgy is viselkedjen.
Megérintő életutak
A teremben jelenlévők majdnem fele, megközelítőleg negyvenen még nem érték el a hálózatvezetői szintet. Ágvezetőnk kérésére mindnyájan bemutatkoztak, beszéltek helyzetükről, terveikről. Ekkor, a rövid életutak hallatán kezdtük el igazán egyre jobban érezni a hely spiritualitását; érzelmi, hangulati hullámvasúton utazni, mely végigkísérte a két napot.
Czentlaki Beatrix: Miként lehetünk hatással az embrekre?
A nap második fele Czentlaki Beatrixé volt. Ő a közösség erejéről beszélt, az életminőségről, meg arról, hogy azt hogyan lehet egyre magasabb szintre emelni, valamint arról, hogy miként lehetünk hatással az emberekre. Tudnunk kell, hogy 55 %-ban a megjelenésünkkel, 38 %-ban a beszédünkkel és csak 7 %-ban a mondanivalónkkal tudjuk befolyásolni őket. Ezért legyünk mindig vonzóak, ápoltak, elegánsak, öltözködjünk mindig alkalomhoz illően. És nagyon fontos: legyünk mindig pontosak! Feltette a kérdést: kinek lesz nagy üzlete? A megfejtés: annak, aki önálló, elfogadja a változást, van benne egészséges alázat, megoldásokban gondolkodik, céltudatos, első helyre teszi a Biocomot, példát mutat.
Személyes példák, interaktívan
A személyes bemutatkozások, példák itt sem maradtak el. Így az első nap az interaktivitás módszerével hívta fel a hallgatóság figyelmét arra, hogyan lehet kilépni a komfortzónánkból, ami feltétlenül szükséges személyiségváltozásunkhoz, mely út a siker felé.
Ki voltál? Ki vagy? Ki lehetsz?
A második napon a téma maradt, a nézőpont és a módszer változott. Tóth Erzsébet Márta (Zsizsike), Gyémánt Hálózatvezető előadása: Önbecsülés, Önbizalom, Hit címmel személyes életútjának példaként való felhasználásával (amit nem teljesen teszek közhírré…) keményen hatott mind a tudatunkra, mind pedig az érzelmeinkre. Az előadás gazdagon hivatkozott bizonyított tényekre, illusztrált filmmel (Rocky Balboa: A boldogság kereséséhez való jog) és idézetekkel.
Tóth Zsizsi: Jogunk van a boldogsághoz!
– Amikor beléptem a Biocom-rendszerbe – kezdte történetét Zsizsike – szent esküvel megfogadtattam Czentlaki Zoltánnal, hogy nem kell hálózatot építenem (nyilván, mert abszolút téves elképzeléseim voltak az MLM-ről). Meg aztán időm sem volt, 4 vállalkozást vittünk, napi 16 órát dolgoztunk, s az egészségem is romokban hevert. Másfél évig jártam egyedül képzésekre, nagyon jól éreztem magam a pozitív, mosolygós, jó emberek között. Kéthetente feltöltődtem energiával, s rengeteg segítséget is kaptam egészségem javulásához. Ekkor határoztam el, hogy képezni, fejleszteni fogom magam, hogy mentálisan is megerősödjek. Megtanulom azt a képességet, hogy boldog legyek. Egyetértek azzal, ahogy ezt Rocky fogalmazza meg az A boldogsághoz való jog című filmben: „Jogunk van rá, hogy azok legyünk, amik akarunk, és azt tegyük, amit akarunk.”.
Egy új élet kezdődött a velük, általuk
„Ne feledd, a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy, nem is attól, hogy mid van – egyszerűen csak attól függ, hogy mit gondolsz. Ezért kezdj minden napot azzal, hogy átgondold, miért kell hálásnak lenned.” (Dale Carnegie) – Én magam végtelenül hálás vagyok a sorsnak – mondta Zsizsike –, hogy összehozott a Czentlaki házaspárral, és nekik köszönhetően egy új élet kezdődött számomra 2008.08.28-án.
Motiváló gondolatok
– A jövő nagyban függ a ma megszületett gondolataidtól. Tehát gondolataidban legyen remény, önbizalom, szeretet és siker.” (Dale Carnegie) Hittem abban, hogy sikerülni fog. „Amit az emberi elme el tud képzelni, és amiben hinni tud, azt meg is tudja valósítani.” (Napoleon Hill) Mentális állóképességünk fejlesztése tehát a legfontosabb feladat. Kerner Tibor úgy fogalmaz, hogy „Bele kell nőni a gatyába.”. Anthony Robbins a fentieket így fogalmazza meg: „Hogy mire tartjuk magunkat és mire nem, annak ritkán van köze valódi képességeinkhez. Inkább azt mutatja meg, hogy mit gondolunk önmagunkról. Amennyiben önbizalom-hiányosak vagyunk, sokat segíthet személyiségünk megváltozásában a megfelelő környezet – emelte ki Czentlaki Zoltán. – Probléma nincs, csak mindig egy helyzet van. Az a probléma, ahogy hozzáállsz az adott helyzethez. Úgyhogy itt az üzletben figyelj a szponzorodra, aki jobban bízik benned, mint ti magatokban!
Napoleon Hill a kiindulási alap
A nap második előadóját Czentlaki Zoltán a már korábban, fentebb idézett Napoleon Hill gondolattal konferálta fel. Példaként említette erre azt a fiatalembert, aki saját élete bemutatásával bizonyítja, és ezzel motiválja a jelenlévőket a továbbiakban. A fiatalember, aki már Ezüst Hálózatvezető, fiatalos lendülettel, óriási önbizalommal, szellemesen – lehet, hogy meglepő a jelző egy motivációs előadással kapcsolatban – szórakoztatóan tudta magával vinni a hallgatóságot.
Krizsán László: Merj kiállni!
– 34 éves vagyok – kezdte Krizsán László –, s olyanoknak tartok előadást, akik már letettek valamit az asztalra. Köszönöm nektek, hogy elfogadtok, és büszke vagyok magamra, hogy ezt megteszem. Egyszer azt mondta Czentlaki Zoltán, hogy azért ő az igazgató, mert mindig ő az első a képzéseken. Én tegnap hajnali 3-kor indultam. Akkor belőlem mi lehet még? Ez nem egó, hanem játék. Játszom azzal a gondolattal, hogy állok a Kongresszusi Központ színpadán és látom, hogy mennyi ember van ott, akiknek az életére én is hatással lehettem. Őrületes érzés! El tudjátok képzelni? Ez mindenkivel megtörténhet. Merj kiállni! Tanuld meg az üzletet! Tanuld meg elmondani!
Jó kérdések a helyes döntéshez
Krizsán László elmondta, hogy mielőtt főállású Biocomos lett, a vendéglátóiparban dolgozott. Szerette a munkáját, de nem találta a helyét. Többször megfordult külföldön és itthon is több munkahelye volt. Véletlenszerűen kiválasztott alanyokkal készített rövid riportokban a következő kérdéseket tette föl: – Mi tart a főállásodban? A pénz? Kedvesek a kollégák? Jó a főnök? Jók a körülmények? Megbecsülnek? Nem? Akkor miért? Fogadjátok meg itt és most, hogy soha nem engeditek meg senkinek, hogy az életetek és közétek álljon!
A szponzor szava aranyat ér
– Édesanyám (Tóth Zsizsi) hónapokig koptatta a száját, hogy meggyőzzön, hogy az én utam is a Biocomba vezet, de én nem hallottam meg. Pedig ő már tudta, látta, hogy HV leszek. Mit mondott Czentlaki Zoltán? A környezeted tud segíteni, elsősorban a szponzorod, aki bízik benned, jobban, mint te magadban. Szóval, anyám hangját nem hallottam meg. Aztán egyszer jött Czentlaki Zoltán, ugyanezt mondta, és én ezt meghallottam. És eltökéltem magam, hogy egy olyan csapatot fogok építeni, amely szakmailag a legprofibb tudással rendelkezik, mert a tudás hozza meg az önbizalmat. Egy tuti dolog van, a személyiséged fejlődése!
„A Biocom egy nagy szerelem!”
Ma itt sírtunk, nevettünk. Egy nagy érzelmi hullámvasúton utaztunk, ezzel is közelebb kerültünk egymáshoz, mert ebben az üzletben nem csak az a fontos, hogy pénzkereseti forrás. Én azt mondom, ha csak a jutalékért csinálod, hagyd abba! Ez az életút arról szól, hogy segíted mások életét, s közben hihetetlen fejlődésen mész keresztül. Miért szeretjük a Biocomot? Egy ilyen munkahelyen jó dolgozni, jó emberek között lehetek, végre önmagam lehetek, itt kiteljesedhetek, értéket képviselek, szabad vagyok, tartozom valahova, vonzó a hosszú élet és a boldogság lehetősége. A Biocom egy nagy szerelem!
Motiváló egyiptomi képsorok
Krizsán László előadása után ágvezetőnk levetítette Surányi Ágnes és József riportfilmjét, melyet az egyiptomi utazásról készítettek, s amelyen a korábbi verseny győztesei vehettek részt. Jó volt látni, hogy a kemény munka után milyen felhőtlenül érezték magukat munkatársaink. A két nap végén még levezetésképpen egy játékot celebrált ágvezetőnk, mely a bizalomról és a csapatmunkáról szólt, s felszabadító volt a komoly témák után.
Versenyeznek
A játék könnyed élményét követően Czentlaki Zoltán kiszólította az aktuális verseny résztvevőit, hogy számoljanak be az jelenlegi verseny helyzetükről.
Köszönet a résztvevőknek…
A legeslegvégén pedig Czentlaki Beatrix köszönetet mondott ágvezetőnknek ezért az alkalomért, a belefektetett munkáért, valamint a résztvevőknek, akik úgy gondolták, hogy fejlődésükhöz elengedhetetlen a lehető legtöbb képzésen részt venni. Végül pedig a következőkkel zárta a kétnapos programot: „Kívánom, hogy sok embernek hozzátok el a boldogságot!”
… és a szervezőknek
Én (e hírfolyam felkért elkövetője) pedig megengedem magamnak, hogy nagy nyilvánosság előtt megköszönjem – valószínűleg mindnyájunk egyetértésével – Czentlaki Beatrixnak, hogy e sikeres képzés háttérmunkáit, a háziasszonyi teendőit, valamint koordinátori feladatait mosolyogva, szeretetteljesen csinálta végig.
Lovagok közt ne telózz
„Ha óvatosan szórakozunk, az már nem is szórakozás.” (Liviu Rebreanu) Mindenki nyugodjon meg! Mi nem óvatosan szórakoztunk. Hétfő este például részesei lehettünk a lovagi tornának, melyet egy kis izgalom tarkított. A telefonjával óvatlanul filmező Surányi Jóskának a kunsztokat bemutató egyik lovag kirúgta a kezéből a szerszámot. (Mindig csak a munka!) Jóska gyorsan kiheverte a sokkot, s mindannyiunkkal együtt élvezettel figyelte az előadást.
Lánykérés a küzdőtéren
Egyszer csak a küzdőtérre szólították Bohus Jánost és Angyó Istvánt. Az előbbi fiatalembert születésnapja alkalmából, a másikat meg csak úgy (gondoltuk mi) lovaggá ütötték. De nem! Mert Angyó István behívta szíve hölgyét (Deák Angélát) immár lovagként letérdelt eléje, zsebéből elővarázsolt egy kis dobozt és megkérte a kezét. Örömujjongás, gratuláció, ölelések. Majd vacsora: csülökre magyar! Utána talpra magyar és dalra magyar – cigányzenére.
Szuper napok, felejthetetlen élmények voltak.
Köszönjük Czentlaki Zoltán és Beatrix!
