2016. decemberben ő volt a Startképzés háziasszonya
A makói csapatról már sokat lehetett olvasni a Molnár-ág hírei között. Ezúttal az ottani, egyre bővülő csoport egyik oszlopának, Olasz Ildikónak az írását adjuk közre. Több ez egy egyszerű hálózatvezetői beszámolónál, inkább egy útkereső, az életében óriásit változtató HV őszinte megnyilatkozása, tűnődése, és a kételyektől az elkötelezettségig jutásának nyílt leírása. Aki esetleg még most is küzd magával, s úgy érzi, valami mintha gátolná a sikerben, feltétlenül olvassa el Ildikó sorait, mert érezni fogja: nincs egyedül. Aki pedig éppen merész változtatáson gondolkodik, annak is példa lehet a makói hálózatépítő, hiszen nem kezdőként hagyott ott egy „biztos” állást… Gratulálunk a Molnár-ágon, Molnárné Szélpál Andrea és Szirbikné Icu támogatásával fejlődő Olasz Ildikónak a döntés(ek)hez és köszönjük a motiváló sorait!
Középen Olasz Ildikó, jobbra mellette a Szirbik házaspár, a szponzorai, 2016. decemberben
Molnárné Andrea ágvezetőmtől egy kupát is kaptam az évzárón, „Büszke vagyok Rád” felirattal
Két kiváló társ, jó szponzori vonal
2015. június 26-án csatlakoztam a Biocom csapatához. Molnárné Szélpál Andrea az ágvezetőm, általa ismerkedtem meg ezzel a szuper lehetőséggel. A szponzorom Szirbikné Icu, aki előttem pár héttel lépett be, mint tag a rendszerbe. Ő gyerekkori ismerős, óvodatársam és általános iskolai osztálytársam és barátnőm volt. De milyen az élet, elég távol vitt minket egymástól, bár néha könyveléssel kapcsolatban beszéltünk telefonon. Ugyanis ő államháztartásban könyvelő, én meg a vállalati szférában dolgoztam egy makói maszek könyvelőirodában, mint alkalmazott.
Nem akartam megsérteni Icut…
Tehát a nagy találkozás a Biocommal úgy történt, hogy Icu felhívott telefonon és meghívott hozzájuk egy egészséggel kapcsolatos beszélgetésre. Az én válaszom természetesen az volt, hogy dehogy megyek el, ez termékbemutató és engem nem érdekel, voltam már több ilyenen és nem hatott meg soha. Ez egy péntek estére szólt, és úgy gondoltam, a régi barátság kedvéért – és hogy ne sértsem meg – ha már meghívott csak elmegyek, végighallgatom és nem hagyom magam „palira venni”!
Ketten kaptak arany kitűzőt egy időpontban 2017. januárjában: Olasz Ildikó és Holman Kriszta. Ezen a képen együtt hallgatják Zorán: Arany és gyémánt című számát. Ez azoknak jár, akik megkapják a kitűzőt. Mint Ildikó írja: „Ez egy megtiszteltetés a Molnár-ágon belül, felemelő érzés! Mindenkinek kívánom!!”
Molnár Andrea kérdezi őket arról, hogy mi a következő céljuk
Bíró Eszterrel (balról), aki a zákányszéki tanyavilágból jött közéjük 2016.novemberben, és mint új munkatárs indul felfelé a lépcsőkön, amit ők már végigjártak
Palira vétel helyett üzleti koncepció
Mint kiderült, ezt a tájékoztatót Molnárné Andi tartotta, és persze hogy „palira vett” ( jó értelemben), mikorra a végére értünk… Mert azt el kell mondjam, ez nem termékbemutató volt, hanem egy rendszer használatát tanította és elmondta a cégről is a tudnivalókat, hogy akik használni akarják, azok tudják, hová regisztrálnak és hogyan is működik ez az egész.
Azonnali regisztráció, „vegyszermentes háztartással”
Természetesen a végén azonnal regisztráltam vegyszermentes háztartással, tehát az otthonunkban használható termékekkel, a boltcsere-koncepció alapján, a kötelező 50 ponttal. A víztisztító érdekelt még, de azt a párommal meg akartam beszélni. A többi annyira nem izgatott elsőre, mert jól bevált étrend-kiegészítőket szedtünk és annyira nem volt lényeges.
A munkáról hallani sem akartam!
Andi a következő nap folyamán felhívott – ez egy szombat volt – és megkérdezte, nem akarom-e meg csinálni a 200 pontomat? Pár szó ugyan a tájékoztatón esett róla, de engem ez a része nem érdekelt – akkor még! Nem akartam a 200 pontot, és nem is csináltam meg. Arra viszont hajlandó voltam, hogy még egyszer leüljünk beszélgetni arról, hogy törzsvevőként hogyan tudom használni a rendszert, ám a munkáról hallani sem akartam! Kb. 1000 kifogást tudtam volna felsorakoztatni, hogy miért nem működhet ez nekem!
Sikeres kifogáskezelés
A következő héten végül is leültünk „hatszemközt” (Icu, Andi és én) és elindult a beszélgetés. Megmutatták nekem a karrierlehetőséget törzsvevői szemmel, ami persze ugyanaz mindenkinek. De egy kicsit átformálva az én igényeimhez, és az összes kifogásomat kezelték, pedig mindent bevetettem… A kifogásaim szépen át lettek formálva és rájöttem, nem is lehet ez olyan rossz pénzkereset. (Mint mondtam, könyvelő vagyok és egy kicsit azért számolni is tudok…) A beszélgetés végén azt mondtam, akkor próbáljuk meg, meghívom pár barátomat, akiket ez érdekelhet és meglátjuk, mi lesz ebből.
Az az elsőre rémisztő 200 pont…
Persze a beszélgetés folyamán meghűlt az ereimben a vér, mikor Andi azt mondta, a munka feltétele a havi 200 pont teljesítése. Arra gondoltam: Úristen, ennyi vitaminra az életbe nem lesz szükségünk havonta… És a könyvelői fizetésem felét ez elvitte volna, de persze el lett magyarázva, hogyan is lássak erre a helyzetre rá jól, és mit is kell csinálnom, hogy ez minden hónapban teljesüljön.
Nincs próbálkozás!
Mikor azt mondtam, hogy na, akkor próbáljuk meg, akkor Andi azt mondta, hogy: „azt már ugyan nem”! Meg is lepődtem… Azt mondta, csak akkor foglalkozik velem, ha AKAROM, és nem próbálkozgatunk, hanem csináljuk! Elég határozott volt és nekem tetszett! „Kemény csaj” – gondoltam magamban! Az élet be is bizonyította, hogy tényleg az. (Mellesleg szeretem a kemény csajokat, én is az vagyok…) Szóval ez tetszett és megbeszéltünk heti egy családi infót – többet nem tudtam bevállalni, mert tényleg sokat dolgoztam.
Még egy ok a munkára
Azért itt még valami játszott az életemben, amit a regisztrációm után tudtam meg! Az anyukámnál DAGANATOT állapítottak meg! Hogy is tudnék segíteni? Már hipp-hopp megvolt az első kemó a velejáró rosszullétekkel. Mit is csináljak? Internetböngészés, mit lehet tenni, mit adhatok? Bár az orvosa szerint semmit… Ekkor jutott eszembe, vettem én az Icunál egy Egészségkönyvet, amiben orvosok és természetgyógyászok is vannak. Találtam benne egy doktornőt, aki klinikai onkológus és természetgyógyász, azonnal felhívtam és azt mondta, személyes találkozásra van szükség. Találkoztam is vele Szarvason (a doktornő budapesti volt), mert otthon nyaralt éppen a szüleinél. Nekem ez szimpatikus volt, hogy a szabadsága alatt is hajlandó velem beszélni és nem kell Budapestig utaznom, ez nekem pont fele út volt. Megbeszéltem vele, milyen immunerősítőket érdemes szednie, mit kell csinálni, ez így is történt és azóta is így történik. Tehát volt még egy ok arra, hogy dolgoznom kell, mert anyukám a kis nyugdíjából nem tudta volna megvenni a vitaminokat, amit persze ebben az esetben már nem megelőzésképpen kell szedni.
A szponzora, Szirbikné Icu tűzi fel Ildikónak az arany kitűzőt, 2017. januárban
Erős indítás: komoly szintugrás
Tudtam, hogy minél több embert kell leültetnem és csak azokat, akik pozitív beállítottságúak. Július hónapban 3 infót tartottunk és alkalmanként 8-10 ember ült a nappalimban, volt, aki már a második infón vendéget hozott magával. Ebben a hónapban 1-ről 5-re léptem, mármint pozícióban. 13 tagot regisztráltunk be a 3 infó alkalmával. Nekünk is meg lett a vízszűrőnk, onnan már nem messze volt a saját 200 pont sem, egy kicsit kiegészítettük és már meg is volt. A július hónapot 2100 ponttal zártam, ami úgy tudom, egyedülálló a Molnár-ágban!
Motiváló jutalékok
Az első havi jutalékom 42.000 forint volt, mivel csak a bővítési alapból kaptam. A következő hónapban pedig 125.000 forint volt a jövedelmem! Már ekkor elgondolkoztam azon, hogy a munkahelyemen nem sokkal több a fizetésem, és dolgozok érte 10-12 órát, bizonytalan háttérrel, kevés szabadsággal…
Szirbik házaspárból Icu éppen egy méltatja Ildikó 2016. decemberében, amikor megkapta a Molnár-ágon szokásos üzleti táskát
Belenőttünk az önállóságba
Az egyik regisztráltam a párom volt, ennek a későbbiekben jelentősége lesz! Mivel az első hónap után 5-ös karrierszintre kerültem, Andi azt mondta, ebben a pozícióban már egyedül, önállóan is el kell kezdeni dolgozni. Nahát, úgy megijedtünk Icuval együtt, hogy azt elmondani sem tudom! Írtuk a jegyzeteket az infók alkalmával, Andi segített, mik azok a sarokkövek, amire egy tájékoztatón figyelni kell. Mennyi ideig tartson, mely termékekről beszéljünk, hogy kell megszerveznünk stb. Elkezdtem először Andi segítségével, aztán már teljesen önállóan dolgozni. Icu rengeteget segített, egyszerre nőttünk fel Biocomosokká!
A párommal igazi csapat vagyunk
Amikor bevezették, hogy fizetnek csak vállalkozásoknak számára elérhető a jövedelem, akkor már tudta, hogy nálunk mi lesz a megoldás. Mivel a párom vállalkozó volt, otthagytam a munkahelyemet, ami egy nagyon stresszes időszaka volt az életemnek, és a pozíciócsere után bekerültem a párom vállalkozásába, mint alkalmazott, így teljesen hivatalos hálózatépítő vagyok. Egyébként a párom imádja ezt a helyzetet, mármint hogy én vagyok az alkalmazottja… J Egyébként ő autószerelő, több mint 20 éve vállalkozó és nekem ő igazi példakép is! Sőt, sokat segít nekem a vállalkozásomban. A csoportban szereli a vízszűrőket, lelkesen beszél a termékekről a műhelyében, a regenoros doboz mindig szem előtt van stb. Ja, és mindig biztat, támogat és állandóan mondja, hogy: mikor keresek már annyit, hogy neki ne kelljen szerelni…? Persze, ez csak vicc, mert neki a szakmája a hobbijan és ez jó találkozás. Mivel vállalkozói létben nőtt fel, ezért engem sem akadályoz semmiben, nem húz hátrafelé hanem mindig mellettem áll! Jó páros vagyunk együtt!
Magamban kellett keresnem a gátakat
Mégis miért lettem „csak” másfél év múlva hálózatvezető? Az az igazság, sokszor álltam a küszöbén, de valami miatt nem voltam képes megugrani ezt a távolságot. Kerestem az okokat, mi lehet velem a baj? Jól csinálok mindent, kitűnően infózok, jól indítom a beregisztrált tagokat, akkor mégis, mit csinálok rosszul? Rájöttem, magamban kell keresnem az okokat! Ez nagy felfedezés volt számomra! Igen, mindenütt elmondják, rengeteg könyvet olvastam erről, de az ember nem hiszi el, míg önmaga nem kerül olyan akadályokba, amivel úgy gondolja, nem bír megküzdeni. Általában saját magunk vagyunk az ok és okozat. Mikor erre rájöttem, valamit változtatni kell, akkor rájöttem arra is, hogy én „félek”! Bár százszor is feltettem magamnak a kérdést „mi a csudától félsz?”, nem tudtam rá épeszű választ adni.
Olasz Ildikó már előadást is tartott a szegedi Novotel Hotelben, a 2017. januári Startképzésen „Hogyan csináljunk házi infót?” címmel
A félelmek feloldása segített
És ekkor jött nekem a SEGÍTSÉG, igen, csupa nagybetűvel! Az egyik Startképzésünkön (amit havonta tartunk Szegeden, a Novotelben és az újaknak ingyenes) vendégünk volt Gazdag Katalin természetgyógyász. Első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt, de akkor csak meghallgattuk az előadását. És jött egy pár hónap múlva is, és akkor Icu megkérdezte tőle, nem jönne-e Makóra, mert egy ilyen szuper természetgyógyászra szükség volna. Éltem a lehetőséggel, gondoltam, hátha tud velem kezdeni valamit… Amikor először találkoztunk, megkérdezte, miért vagyok ott. Elmondtam, hogy nem sikerül a HV szint és tud-e segíteni, mert nem tudom, mi a baj velem. Tudott, persze nem szakmailag, hiszen a szponzori vonalam kitűnő, és tudom, mit kell csinálnom a sikerért. Inkább mentális síkon: azt ne kérdezzétek, mit csinált velem, de tornáztunk egy kicsit, meg beszélgettünk, és ami nagyszerű: valamit feloldott bennem. Illetve, megszabadultam a félelmeimtől, el tudtam már képzelni a 4000 feletti pontszámot, nem tűnt teljesíthetetlennek! A félelmem – nem tudom miért volt egyáltalán – de mára nincs! Köszönöm, Kati! Egész életemben hálás leszek Neked ezért!
Kinyílt a világ: hálás vagyok!
Innentől kinyílt a világ, fokozatosan elhagytam a gátjaimat, és meglett a hőn áhított hálózatvezetői szint. Ez 2016 novemberében következett be, a decemberi Startképzésen kaptam meg a Molnár-ág által bevezetett „üzleti táskát” és januárban pedig az ARANY kitűzőt. Hálás vagyok a Biocom rendszernek, mert rengeteg barátra tettem szert, sok-sok emberrel ismerkedtem meg, amiből építő kapcsolatok születtek. Hálás vagyok, mert ott tudtam hagyni a munkahelyemet, és mert kinyílt a szemem azokra a dolgokra, amit addig is tudtam, de nem tettem ellene. Például: mások céljaiért dolgoztam! Hálás vagyok azoknak az embereknek (szponzoraimnak: Szirbikné Icunak és Molnárné Andinak), akik megláttatták velem mindazt a jót, amit ez a rendszer adhat, az egészség, a pénz és a szabadság együttjárását! És köszönöm a hitet, mert mindenki hitt bennem, csak az elején saját magam nem! Ezért Katinak köszönöm, amit tett, mert hinni tudok magamban! A cél természetesen az EZÜST HV szint 2017. év végéig!
