Ámulatba ejtett minket ez a meglepetés-beszámoló – kommentálta Péter Ági és Csaba a még “csak” 3-as karrierszinten lévő, a csíkszeredai képzésért nem kevés áldozatot hozó Kovács Orsolya szavait. Az Erdélyből, a Péter-ágról érkező, élményszerűen megfogalmazott levél megérdemli, hogy közkincs legyen belőle. Szinte nincs olyan része, amellyel valaki ne tudna azonosulni. Előfordult már, hogy hajnalban (inkább: éjszaka!) keltél egy hálózatépítő esemény miatt? Hogy különös megtiszteltetésben volt részed? Hogy úgy érezted: mindenki téged bámul? Hogy hatottak Rád az elhangzottak? Hogy együtt sírtál-örültél másokkal? Hogy kaptál néhány útravaló aranymondatot? Hogy még a kávé is finomabb volt? Neeem??? Akkor itt az ideje, hogy ezt elolvasd. S még inkább: hogy ott legyél a következő Biocom képzés valamelyikén. Ha arra laksz, hát Csíkszeredán, ha másfelé, akkor Kassán, Szabadkán, vagy Szegeden, Budapesten, Nyíregyházán. Mindez ugyanis VELED is megtörténhet. Ha hagyod…
(Némi előkommentár még szükségeltetik az április 12-i képzés utólagos beharangozójához. Turóczi Melinda Smaragd HV lett – amit a mellékelt kép is bizonyít! Az ügy fontosságára való tekintettel azonban erről majd később írunk – a súlyának megfelelően részletesen…)
Kovács Orsolya nem csak mikrofont, de tollat is ragadott. És szintet lépett. És szárnyal…
Először a gondolatok indultak útnak
,,Ha valaki akar valamit, talál rá megoldást, ha nem, talál rá kifogást” Így indultak útnak az első gondolataim szombat éjszaka 2:30 perckor, amikor fel kellett kelnem, hogy részt vehessek a csíkszeredai képzésen. Hazudnék, ha azt mondanám, nem játszottam a gondolattal: inkább még sem megyek… Zuhog kint az eső, a vonat valószínűleg tele lesz mindenféle idegen és rossz szándékú emberrel, stb. Bizonyára mindenki átélte már azt az érzést, amikor a két angyal a jobb és a bal oldalunkon vitázik és mindketten próbálnak meggyőzni az igazukról. Aztán az győz, amelyiknek több pontot sikerült összegyűjteni!
Angyalharc – győzelemmel
Nálam sem volt ez másképp, aztán végiggondoltam, hogy: ,,az első kör én magam vagyok”. Ha ez az üzlet a példamutatásról, a másolódásról és a következetességről szól, hogy is várhatnám el én a mentoráltjaimtól, hogy eljöjjenek, ha én magam sem veszem a fáradságot, s nem lépek túl a komfortzónámon? Mindezek mellett hetekkel ezelőtt ígéretet tettem nem csak magamnak, hanem szponzoraimnak is: ,,én biztos ott leszek”… és a jó angyal nyerte a harcot! Ahogy kiléptem az ajtón, minden a legnagyobb rendben történt, ki- és el sem raboltak a vonaton, sőt, csak kedves emberekkel találkoztam, akik vigyáztak rám és a csomagjaimra… Dale Carnegie-t idézve: a dolgoknak, amelyeken aggódunk, 90%-a meg sem történik!
Mit keresek itt?
A hosszú utazás után, 10:00-kor kezdetét vette a várva várt képzés… Bevallom, az elején furcsán éreztem magam, mert Ágnes azt kérte, üljek mellé az első sorba, noha az első képzésemen az utolsó sorban ücsörögtem meglapulva… Szégyelltem nemet mondani. Mintha egy pár tekintet kíváncsian méregetett és figyelgetett volna, gondolván magukban: ez mit keres itt a HV-k között?
A smaragd hv kisugárzása (Turóczi Melinda)
Az első félórámban még küszködtem az érzéssel, aztán Túróczi Melinda kedves és biztató nyitóbeszéde nem tudott nem megnyugtatni és eltüntetni a szorongásaim. Abban a pillanatban már arra gondoltam, hogy önző és egoista vagyok, ahogyan beképzelem: mindenki engem figyel és rólam beszél. Hallgatva az érintő, szinte már simogató szavait, végig az járt a fejemben: milyen büszkék lehetnek rá a gyerekei meg a családja… Egy sikeres, elszánt, céltudatos nő, aki mert nagyot álmodni és meg is tudta csinálni.(,,A LEHETETLEN csupán egy szó, amivel a kisemberek dobálóznak” – itt már tudtam, én nem akarok és nem is leszek KISEMBER, mert nincsen lehetetlen, csak meg nem próbált cselekedet.)
Ötletgyártó hangulat
A személyes beszámolók egyenesen az égbe repítettek, hirtelen elárasztották a gondolataimat a különböző ötletek és tervek. Ahogy Ágnes mondaná: ,,gondolkodjunk megoldásban”, kezdtek letisztulni a dolgok, minden idézetet és jó gondolatot magaménak éreztem, áthatott, és lendületet adott (,,Az ember feláldozza az egészségét a pénzért, aztán minden pénzét feláldozná, hogy visszaszerezhesse az egészségét”). Voltak, amelyek inkább spirituálisan építettek, míg másoké gyakorlatiasabban. Csibi Tamás szavait például jóízűen kortyolgattam, amikor a BIO gazdálkodásról beszélt. ,,NE MASZATOLJ!’’ ,,Cselekedj minden nap’’- mint a szeg, úgy vésődtek bele gondolatai az elmémbe!
Gondolatok cukor helyett
Sorolhatnám tovább a gyergyói, baróti, vásárhelyi és sepsiszentgyörgyi munkatársakat, akik óriási lelkesedésükkel és hitelességükkel, amellyel tudnak beszélni magukról és az elért eredményeikről, mind-mind csak emelték a képzés hangulatát. Az első szünet előtt már érezni lehetett, ahogyan a terem megtelik pozitív energiával, az arcokra mosoly és fény derül, s a kávé íze is finomabb már.
Milyen utat választasz?
Szünet után és a szintlépések előtt a számomra példamutató házaspár tartotta meg előadását. Újabb termékekkel bővült a skálánk – tudtuk meg Péter Csabától, míg Ági az életünk különböző útvonalaira próbált rámutatni és terelni minket a szebbik felé (,,Az élet egy utazás! Tetszik az útvonal? Ahová beérkezel, fog tetszeni neked?”)
Blénessy Beáta, a vezetői kör új tagja
Lehet, a szintlépések nem épp úgy alakultak, ahogyan vártuk… Voltak, akik meglepődve fogadták virágjaikat (,,jééé én is ki kell menjek, én is kapok már virágot?”), voltak, akik számítottak a virágra bambusszal vagy anélkül, viszont igazán az utolsó csokor tette fel az i-re a pontot. Két kis apróság, kezükben egy nagyobb csokorral, mint ők maguk és egy kedves apuci lépte át a Hargita vendégváró ajtajának küszöbét, hogy Blénessy Beáta hálózatvezetővé avatásának ők is részesei lehessenek. Pillanatok erejéig egyszerre fagyott és forrott a levegő, szempárok szárazon nem maradtak és az örömkönnyek viharában együtt énekeltük Zorán Gyémánt és arany című dalát!
Utórezgések – egy újabb képzéssel
Így zárult az április 12-i képzés szombaton, de alig két nap elteltével Péter Ágnes ,,hazajött hozzánk”. Elkápráztató dinamizmusával, motiváló és egyben inspiráló munkatársi képzésével Vásárhelyen egész hónapra sikerült megtankolnia valamennyiünk lelki üzemanyag-tartályát. Újabb hasznos információkat tudtunk meg, tervrajzokat készítettünk, hogy hogyan dolgozzunk hatékonyan és gyorsan, de ez csak 30%-a volt a munkatársi találkozónak. A maradék részben megtanultuk, hogyan legyünk EMBEREK, AKIK JÓL ÉRZIK MAGUKAT A BŐRÜKBEN! SIKER, ÖRÖM, GAZDAGSÁG – írta mottóját a táblára Ági. Ha nem is lesz 1000 lejes jutalékom ebben a hónapban, de lelkiekben már rég gazdag vagyok.
(Kedves Orsolya! Mi pedig azt kívánjuk – köszönvén az értékes, személyes hangvételű, ugyanakkor hiteles visszapillantót – hogy legyen meg az ezer lej. Ezerszer! S már MOST!)
