Vangel Mónika nemcsak a kihívás feltételeit teljesítette a Felvidéken, hanem önmagát is legyőzte. Élete egyik legnehezebb időszakában feledkezett bele a dinamikus munkába, melynek eredményeként egy hónapra beülhetett a legjobbaknak járó céges autóba. Soraiból átszűrődik a hála, a hit és a kitartás ereje – és persze a jóleső érzésé, amellyel nyugtázta, hogy egy újabb lépést tett még a céljai felé vezető úton a Kis-ágon, Szlovákiában.
Mint a szőlő… őszre beérett a munkám
A szőlő sem egyik napról a másikra érik be. Kell hozzá idő, kitartás, gondoskodás, napsütés, néha pedig eső és vihar is. Valahogy így érzem most én is… A nyári verseny számomra nem csupán egy verseny volt. Életem egyik legnehezebb időszakában döntöttem úgy, hogy végigcsinálom. Voltak napok, amikor lelkileg nagyon nehéz volt, mégis mentem tovább. Tettem a dolgom, dolgoztam, építettem, nem adtam fel. És most, őszre beérett a munkám gyümölcse.

Ő emeli magasba a serleget, de számos vásárló, munkatárs és a család bizalma, támogatása van mögötte
A kitartásom története az autó
Megérkezett hozzám a nyereményautó, amire kimondhatatlanul büszke vagyok. Boldog vagyok, amikor beülök, amikor úton vagyok vele, és amikor bárhová megérkezem vele. Büszkén mutatom, mert számomra ez az autó nem egyszerűen egy autó. Ez az autó egy történet. A kitartásom története. A nehéz napoké. A munkáé. És azoké az embereké, akik hittek bennem és mellettem álltak.
Viszem vele a hírt
Viszem vele a hírét a Biocomnak, és viszem a hírét a saját vállalkozásomnak is. Szeretném, hogy amikor meglátjátok, jusson eszetekbe: a befektetett munka, a kitartás és az összefogás egyszer meghozza a gyümölcsét.
Hálás vagyok…
Hálás vagyok minden vásárlómnak, akik a bizalmukkal támogattak. Hálás vagyok a munkatársaimnak, akik mellettem vannak. Hálás vagyok a családomnak, akik támogatnak és hisznek bennem. És különösen hálás vagyok Simonics Évának, a szponzoromnak, valamint a Kis házaspárnak, Katikának és Gergelynek a rengeteg támogatásért, a segítségért, a biztatásért és legfőképpen a barátságotokért.
Beérett, de megyek tovább
Most már csak megyek tovább… Új célokkal, új álmokkal, ugyanazzal a hittel. Mert ha tavasszal elveted a magot, nyáron gondozod, ősszel pedig beérik… akkor tudod igazán, hogy megérte nem feladni. És én most nagyon büszkén mondom: beérett.









