Szabó Katalin Felvidékről érkező tanárként cseppent bele a Biocom világába. Mosolyát nehezen osztogatva, kritikus tekintettel és kicsit talán hitetlenkedve is, de megkezdte munkásságát, mivel a termékekre egy rossz szava sem volt. A hirtelen „nekem nem kell csapat”, „nem akarnak ezzel foglalkozni”, „drágállják a termékeket” típusú kifogásokból fél év alatt olyan hetes hálózatvezető lett, akinek a Marczy Pandi Gabi Team-ben az egyik legnagyobb és legtehetségesebb csapata lett. Balogh Mónika – a szponzora – volt osztálytársaként szólította meg, sikeresen. Ő már akkor tudta, amit még Kató nem, hogy a Biocom életének egyik legkimagaslóbb teljesítményt nyújtó játékosa lesz Szlovákiában. Alázatos, szófogadó, tettre kész, érdeklődő, dolgokat hamar felismerő és fantasztikus vezető a Tóth-Wolford Team nagy, nemzetközi gyémánt hálózatában. S hogy ezt a történetet hogy élte meg Szabó Kató? Az írása szerint kezdetben túlzott óvatossággal, majd egyre nagyobb lelkesedéssel. Most pedig már azt üzeni: jövök! Pedig már nagyon is itt van…
A bezártság előnyei
A rimaszombati járáshoz tartozó almágyi alapiskolában dolgozom, mint nevelőnő. A pandémia miatt több időt töltöttünk otthon. Így a kapcsolatokat is csak a világháló segítségével tarthattuk, vagy épp erősíthettük. Mint mondani szokás: minden rosszban van valami jó!
Tagadás közben szemlélődés
Régi középiskolás osztálytársnőm, Balogh Mónika (akivel megjegyzem, 25 éve nem találkoztam, de természetesen a Facebookon ismerősöm volt), meghívott egy csoportba. Amit annak rendje s módja szerint nem fogadtam el. De! Mégis folyamatosan láttam a posztolgatását, hogy valamiféle termékeket reklámoz. (Mert ugye, akkor én ezt még így láttam..)
Jónak tűnik
Bármennyire is akartam figyelmen kívül hagyni, azért csak bele-beleolvastam. Az első, ami megfogott, a Mirtill spray volt. Konkrétan, hogy: sportolás után, ízületi porblámáknál akár
azonnali csillapító hatása lehet. Mint 50 éves aktív focista férfi felesége és 17 éves fiú édesanyja, bizony gyakran találkoztam ezzel a problémával. Felvillant előttem a felismerés, hogy ez megkönnyítheti számomra a probléma gyors orvoslását. Jó ötletnek tűnt! Azonnal írtam Mónikának.
Jöjjön a Reg-Enor!
De ugye, ha már törődünk a férjjel, akkor ne feledkezzünk meg magunkról sem. Jöjjön a Reg-Enor! Mert felcsúszott pár kg a pandémiás időszakban. Ráadásul refluxos is vagyok, meg allergiás, asztmás is – voltam. Mert mára természetesen ez a múlté… Szóval, így kezdődött.
„Reg-Enor-fan” lettem
Aki pedig kicsit is jártas a témában, vagy próbálta a teljes életmódváltással járó Reg-Enor kúrát, az tudja, hogy olyan érzést, közérzetet ad, hogy „Reg-Enor-fan” lettem. Azonnal megoldásként kínáltam szüleimnek is a sok-sok problémára. Édesanyám élt is vele. És ki merem jelenteni, nagyban segítette ez a folyamat őt abban, hogy legyőzze a vírust. Januárban vesztettem el az édesapámat, magam alatt voltam. Leírhatatlanul fájt a felismerés, hogy többé már nem mondja: Édes kisjányom (így, palócosan)…
Gyorsan bővült a csoport
Más ember ilyen estben nyugtatókkal csillapítja fájdalmát, én újból a Reg-Enorhoz nyúltam.
Figyelemelterelés végett pedig Mónika – immáron többszöri – kérésére is igent mondtam. Elindítottam a saját csoportomat. Az érdeklődők, kúrázók gyorsabban jöttek, mint ahogy azt mertem remélni. Hat hónap alatt hálózatvezető lettem, 2 új munkatárssal dicsekedhetek.
Jövök!
És ha eddig nem igényeltem gyakran (csakazértsem!) a szponzorom segítségét, eztán fogom. Itt üzenném Marczy Pandi Gabinak, hogy…… JÖVÖK! Készüljön, mert zaklatni és zaklatni fogom. Szeretném megtanulni mindazt, amit ő tud. Hogy ugyanolyan lendülettel, segítőkészséggel tudjam igazítani majd én is a kis fényecskéimet, a munkatársaimat.