Egy új korszak első képe
Mariann három éve gyermekeik beszoktatása közben ismerte meg közvetlen szponzorát, Szabóné Gyarmati Tímeát. Már akkor jött egy érzés mindkettőjükben, mintha 1000 éve ismernék egymást. „Nagyon hálás vagyok, hogy minden úgy történik, ahogy kell. Amikor azt gondolod, hogy 100%-ig biztos vagy valamiben és teljesen az ellenkezője történik, az egyszerre sorsszerű és hihetetlen is. Az, hogy meg mered lépni, ami igazán te akarsz lenni ott legbelül a zsigereidben, na, az az igazi felszabadulás. Megkönnyebbülsz, a gondolataidnak és érzéseidnek szabad utat adsz, kinyílik a világ előtted.” De mit is jelentenek ezek a mondatok a Tóth-Wolford-ágon arannyá minősült Mariannak?
„Egymást segítő, támogató közösség is vagyunk – mindig számíthatunk egymásra.” Ebben a mondatban minden benne van. Köszönöm, hogy ezt meg tudtátok fogalmazni a csapatom arannyá válásakor, Szabóné Gyarmati Tímea „Timcsi” és Szabó Máté – szponzor, barát, lelki társ, vezető, mentor és maximalista. A szó legjobb értelmében!
Döntés – a komfortzónából való kilépés mindig előre visz
Testnevelő tanárként, főállás mellett építettem biocomos életemet, csapatomat, mindaddig, amíg frusztráltnak nem kezdtem érezni magamat. Tanítani is szeretek, de be kellett valljam magamnak, hogy nem látom a jövőmet a közoktatásban. Nagyon sokáig azt tápláltam magamban, hogy az iskolában a helyem. Kicsit összezavarodtam, hogy igazán mit is szeretnék. Egyet tudtam biztosan, hogy csapatban a helyem. Röplabda játékosként és edzőként nagyon sok mindent megtanultam a csapat működéséről, kohéziójáról. Mérhetetlen tisztelettel kiemelném volt testnevelőmet, mentoromat, barátomat, aki megtanított, hogy kell élni, csapatban viselkedni.
Kezdtem egyre jobban látni az igazi küldetésem
Amikor a Biocom szele megcsapott és elkezdtem élni az új életemet, akkor éreztem igazán, hogy önmagam vagyok. Ez az érzés felbecsülhetetlen értékkel bír, ha valaki tudatosan és nem csak „leélni” akarja az életét. De hogy mit is jelent ez nekem? Csapatjáték, hivatás, küldetés – elsőre ezek a kifejezések jutnak eszembe.
Az egyén sikere a csapat sikere
Rávilágított arra, hogy a sport és a hálózatépítés között vannak hasonlóságok. A kötélmászás is csapatjáték. Aki mászik és a társai alulról tartják és tolják és egyidőben biztatják, rájön arra, hogy képes rá, neki is sikerülhet. A segítőket meg felemeli, hogy ők járultak hozzá az egyén sikeréhez, ami a csapat sikere.
Az eddigi egyik utolsó offline képzésen az Aranycsapattal, a V-P-M Team tagjaként
Egymást segítő, támogató közösség is vagyunk – mindig számíthatunk egymásra
De mit is jelent ez a mondat? Szívből jövő és szerintem az életében mindenki ezt keresi igazán. Néhányan megtalálják, sokan nem. Akár családról, akár munkáról, akár barátságról beszélünk, mindenhol a támogató közösség a kulcs, és hogy számíthatunk egymásra. Néha azt érzem, hogy a Biocom mindhármat egyszerre jelenti nekem (család – munka – barátság), akár közvetlen csapatomban, akár testvérágaimat nézem. Együtt változunk és lépjük át saját korlátainkat.
Erről a közösségről szerintem néhány pillanatkép magáért beszél:
Meglepetés tánc a Tóth-Wolford bálban (csapatépítő tánc)
A vezetői csapattal közös wellnessen
Nyári versenygyőztesek a csapatban (V-P-M Team)
Elérkezett a döntés
Meg voltam győződve arról, hogy megy minden egyszerre, eredményesen, könnyedén. A biocomos csapatom kezdeti növekedését követően megállt a lendület, nem volt fejlődés és éreztem, hogy döntenem kell. Igazán nem tudtam a megfelelő időt és energiát a csapatomra fordítani. Felelősnek éreztem magam, hogy változtassak – a csapat, magam és nem utolsó sorban a család, gyerekeim miatt. Hallottam a belső hangomat: „Ha Te nem teszel, döntesz, hiszel, akkor hiába minden.” Februárban átjöttem a „felnőttoktatásba”.
Csapatösszetartás online és offline
Napjainkban szerintem mindenkinek kiemelten fontos, hogy érezze: egy csapat áll mögötte. Ezért online és offline is találkozok munkatársaimmal, hogy átbeszéljük a stratégiai kérdéseket. A személyes kapcsolat- és hálózatépítés áll hozzám közel. A teljes online munkára való váltás nehezemre esett, de büszke vagyok a csapatomra, hogy gyorsan alkalmazkodott az adott helyzethez. Az új munkamódszereket, technikákat mindenki kellő mértékben elsajátította.
Szombathely környéki munkatársak Poór-Laki Klaudia vezetésével
Kaposvár környéki vezetői Pintérné Judit – Dénes házaspár vezetésével
Pécs és környéke Pongrácz Melinda – Szik Roland vezetésével
Munkatársi találkozó az online térben
Önmagam lehetek
Hálás vagyok a szponzoraimnak, Timinek és Máténak, felsőbb vezetőimnek, Tóth-Wolford Erikának és Tóth Lalinak, hogy maximálisan minden tanítást, tudást átadnak, amit lehet. Hála illeti a csapatomat, mert nélkülük nem érne semmit az egész. S KÖSZÖNÖM a családomnak, hogy önmagam lehetek. Kívánom ezt az érzést mindenkinek!
Egy idézettel zárnám soraimat: „Az a baj, hogy azt hiszed, van időd.” (Buddha)
