A Biocom életben sokszor halljuk: „Együtt könnyebb, együtt erősebbek vagyunk.” Július 6-án ennek újra tanúi lehettek a Czentlaki-ág nyugat-dunántúli csapatának tagjai, akik ezúttal az Őrség csodálatos vidékén tartottak vezetői napot. Ezen a napon is érezték, miért is különleges ez a közösség: szeretet, hit, összetartozás – hisz Bognár Éva hálózatvezető beszámolója szerint ez jellemezte minden percét a közösen eltöltött napnak.
A Czentlaki-ágnak 32 aktív hálózatvezetője van, és bár igencsak szerettünk volna mindenkivel találkozni ezen a ragyogó napon, de a sok kilométernyi távolság jelentős akadály volt. Így nem tudtuk mindannyian együtt megélni a pillanatokat, de szeretettel gondoltunk azokra, akik nem lehettek velünk.
Az otthonom a csapat otthona is lett
Nekem viszont egy napra az otthonom is a csapat otthona lett. Ágvezetőink, Czentlaki Zoltán és Beatrix ugyanis megbízott engem, hogy mutassam meg HV társaimnak szívem csücskét, az Őrséget. Ezért is különösen boldog voltam, hogy én láthattam vendégül a csapatot szülővárosomban, Zalalövőn, az Őrség kapujában. Miután örömmel köszöntöttük egymást közös találkozóhelyen, rövid ismertetőben bemutattam ezt az ősi, több mint 2000 éves települést, mely egykor a Borostyánút mentén virágzó római város volt. A múlt ereje itt ma is kézzel fogható, és ezt a különleges atmoszférát szerettem volna átadni a résztvevőknek.
Tökmagolaj-ütő: ahol az illatok és ízek mesélnek
Az egyik első állomásunk az Őrség gasztronómiai örökségének szíve: egy hagyományos tökmagolaj-ütő. A műhely tulajdonosa szenvedéllyel mutatta be, hogyan lesz a pirított tökmagból selymes, mélyzöld olaj – az „őrségi fekete arany”. A csapat tagjai nemcsak nézhették, hanem illatolhatták, sőt ízlelhették is az eljárás végeredményét.
Élő hagyományból közösségi élmény
De itt nem állt meg az élményfolyam – megtudtuk, hogy nemcsak tökmagból, hanem más olajos magvakból (pl. napraforgó, dió) is készítenek különleges, hidegen sajtolt olajokat, mind helyi alapanyagból, tisztán, tartósítószer nélkül. A tökmagolaj-ütő nemcsak egy üzem – élő hagyomány, amely összeköti a múltat a jelennel, és megmutatja: ha szeretettel és tisztelettel nyúlunk az értékeinkhez, abból közösségi élmény születik. És mi nagyon szeretjük a Czentlaki-ágban a sok közösen megélt élményeket.
Ízek, illatok, történetek
A szomszédban található rétes-ház teraszán, a fák árnyékában őrségi málét kóstoltunk, és természetesen elfogyott egy-két csésze kávé is – ágvezetőink invitálásával. Innen indultunk tovább a Szalafői Pityerszer skanzenbe, ahol testközelből láthattuk az őrségi udvarok felépítését, az egyes épületek funkcióit, és beszélgettünk arról is, miért jöttek létre a „szerek”, hogyan éltek a dombtetőkön a korabeli lakók, milyen volt az őrségi életforma. Megtudtuk azt is, mit jelent az Őrvidék, mi az a „kástu”, és hogyan kapcsolódik a térséghez Szlovénia és Ausztria, a Hármas-határ.
Dödölle nélkül nincs kirándulás
Aztán következett a dödölle, tejföllel és szalonnával vagy anélkül – egy biztos: mindenki boldogan kanalazta. Egy baj volt csak, az idő nemcsak a Biocomos munkánk végzése során rohan, hanem akkor is, amikor éppen pihenünk, kirándulunk és egy másfajta élményt gyűjtünk a csapattal. Szóval hamar odaértünk a következő helyszínre, ahol újabb élmények vártak bennünket!
Fazekasság, fesztivál és réteskavalkád
Utunk következő állomása Magyarszombatfa volt – nem is akárhogyan, épp egy fazekas fesztivál közepébe csöppentünk! A régi kis ház múzeumként mutatja be a korongozó mesterek kezei alatt életre kelt formákat, a csodás fekete, barna és zöld mázas edényeket. A kiállított régi szerszámok, valamint a a népi iparművészet múltja és jelene egyaránt ámulatba ejtett. És jött a nap egyik legfinomabb része: a kézzel nyújtott réteskavalkád. Tökös-mákos, túrós-meggyes, káposztás, meggyes-mákos – mellé hűtött, 100%-os gyümölcslé helyi gyártású. Ezúton is hálás köszönetem Gaál Zsuzsi munkatársamnak és nővérének, hogy ezt a gasztronómiai élményt megteremtettük a csapatnak – amibe lelkes kuktaként én is beszálltam.
Kvíz, tánc, nevetés, élmények
A vásári forgatagban még több csodás kerámia, népművészet, kézműves tudás várt ránk, hisz nem mehettünk úgy tovább, hogy betekintést ne kapjunk a fazekasság rejtelmeibe. Megtudtuk, hogyan készül korongozással a helyi agyagból egy korsó? Köszönjük Vörös Gábornak, hogy bemutatta mindezt régi, lábbal hajtott korongozó asztalán.
Fény, hit, templomok
A nap végén még egy különleges élmény várt ránk: a veleméri Árpád-kori templom – az ország egyik legszebb román stílusú, erdő mélyén álló temploma. Méltán hívják a fény templomának. Búcsúzóul még megálltunk Szentgyörgyvölgy református templománál is. A fakazettás mennyezetek színvilága, a hit és hagyomány találkozása szép zárása lett az utunknak. A nap végén visszafelé, már a lemenő nap fényében, még egy utolsó nagy nevetés: korelnökünk (azaz: én…) megmásztam a szalmabálát – egy kis segítséggel, de annál nagyobb örömmel.
Ami összeköt: közös élmények
Ezek a napok túlmutatnak a tanuláson és a programokon. Erősítik a kapcsolatainkat, egymás iránti tiszteletünket, és megerősítik bennünk azt, hogy jó helyen vagyunk – együtt. Köszönet a Czentlaki házaspárnak, hogy lehetőséget teremtettek erre a napra, és köszönet minden résztvevőnek, hogy jelenlétével, nyitottságával hozzátett a közös élményhez.
Mert a Biocom nem csupán munka. Ez valami sokkal több. Egy kis darab az én szívemből…
Az Őrség varázsa
Igyekeztem valamit átadni. Valamit, ami nekem gyakran megadatik – de másoknak talán csak ritkán: az Őrség varázsát. A csendet, ami nem üres. A tájat, ami nemcsak szép, hanem mesél. Az ízeket, amik összekapcsolnak. A történelmet, ami még ma is él a föld alatt és a házak falában. És az embereket – mert itt minden összefügg: a múlt, a jelen és a közösség, amit építünk. Ez a nap nem csupán kirándulás volt. Ez egy meghívás volt egy világba, amit én – szerencsés módon – gyakran megélhetek. Most Ti is részesei voltatok. És aki ott volt, az tudja: ezt az élményt tovább kell adni. Köszönöm, hogy velem voltatok!
Szeretettel: Bognár Éva hálózatvezető.
