„Ha ezer nemet kapok, akkor sem adom fel.” Így fogalmazott Veres István, miután átvette a HV kitűzőjét. Ez az elv most is segített számára, amikor teljesítette a Lőrincz János által megfogalmazott tavaszi kihívás feltételeit. Semmi esetre sem adta fel ugyanis, Janák Péter hálózatvezetője is folyamatosan segítette és biztatta, pedig nem voltak biztatóak egyik hónapban sem a kilátások. A következmény: először, februárban 440, majd márciusban 2450 új pont, amivel megnyerte a versenyt! Mellesleg, ez lett eddigi legjobb üzleti hónapja és a János által felajánlott jutalom is jó helyre került. Akik úgy gondolják, hogy a fenti eredmény elismerésre méltó, s így az aktuális versenykiírások segíthetnek az üzleti fejlesztésben, feltétlenül olvassák el István elmúlt heteinek történetét. Ebből kiderül: igazából magunkkal versenyzünk…
– Mi késztetett arra, hogy elindulj?
– Viszonylag új hálózatvezető vagyok ezért fontos stabilizálnom a taglétszámot. Kiszámoltam a verseny adta lehetőségeket, és láttam, hogy ez segíthet a fejlesztésben. Új, lelkesedő emberek, 200 pontos munkatársak, friss pontok, plusz pénz, jutalom; és az elismerés lehetősége is számított. Tudtam, hogy képes vagyok megcsinálni ezt a második versenyemet is. Ráadásul ezzel beindulhat egy ilyen típusú másolódás is.
– Minden simán ment?
– Nem mondanám. Februárban, amikor a kiírás szerint 5 új embert kellett szponzorálni, 23-án volt az első beiratkozóm… Pedig infóztam, infóztam, infóztam… Megnéztem, hogy még naponta kell egy. Azt mondtam, addig megyek, míg bejön. Meg kell csinálni! És valóban lett minden nap egy új tag a rövid hónapban. Igaz, összesen 440 ponttal zártam, tehát a „kis” havi versenyt nem teljesítettem, de éreztem az erőt a folytatáshoz, az 5, egyenként három 200 pontos munkatársból álló háromszög lerakásához, a februári csatlakozókból kiindulva.
– Akkor innen ment simán.
– Azt sem mondanám. Pedig működtettem az áramlási ábrát, kértem ajánlásokat, neveket. Mégis: március 15-ig semmi mozdulás nem volt! Aztán Nagyorosziban járva Gál Zsuzsanna révén rögtön lett két regisztrált. Ott és akkor olyanokat mondhattam, lerajzolva nekik a lehetőséget, amivel beindult a pezsgés. Egyébként ebből született a céges versenygyőzelem is, Uskert Krisztina révén. Tetszett mindez Kalácskáné Kovács Évának és Virág Enikőnek is. Egy egészen jó csapat alakult ki rajtuk keresztül, akikből vannak, akik komolyan gondolják a továbblépést is. Emellett Horváthné Mézes Katalin révén is kialakult egy háromszög, csupa 200 ponttal. Mindez szűk két hét alatt. Annyira fejben dől el minden! Úgy döntöttem, nincs más választásom, meg kell csinálni.
– Korábban sokat meséltél az élő munka fontosságáról. Most is kötöttél új ismeretségeket?
– Igen, de használtam a várólistámat is. Néhány új példa a „Lőrincz-szabály” kapcsán. (Aki fél méteren belül van 30 másodpercen túl, megszólítom az Ökonettel – a szerk.) Egy biztonsági őrtől kérdeztem meg egy hipermarketben, hogy elégedett- e a jövedelmével? Ő lett egy háromszög elindítója. Egy könyvtárban egy leendő óvónővel társalogtam, aki pszichológiai témájú könyvet olvasott, ma aktív fogyasztó. Sőt, valaki megkeresett egy pénzügyi tanácsadó cégtől. Aláírt regisztrációval távozott…
Veres István éppen a terveit olvassa nyilvánosan egy Ökonet képzésen - megvalósultak!
– Mi a következő lépés?
– Menedzselni a létrejött új vonalakat. Az elmúlt hónapok során nagyjából 25 új csatlakozóm lett, javarészt a saját munkám és energiám következményeként. A cél, hogy kapjanak információkat igényeik szerint és önállósodjanak. El kell indítani sikeresen őket, akár versenyben is. Fontos, hogy megtörténjen a duplikálódás. Később majd újra versenyzek, most a meglévő csapatomat kell erősítenem, amik a verseny következtében létrejöttek.
