Az arany kitűző boldog tulajdonosa lett egy szegedi házaspár nemrégiben. Eddig akár szokványosnak is tűnhet a történet – nekünk. De nézzük másként, egy gyárban „tizenkétórázó” Németh Zsolt szemével az elmúlt egy évet, aminek a végén szponzora, Molnárné Szélpál Andrea Arany Fokozatú Hálózatvezető kitűzte a jelvényt! Egy elkötelezett, tanulni, fejlődni vágyó, céltudatos személyiség bontakozik ki előttünk, aki tulajdonképpen nem tett mást, mint követte a szponzori tanácsokat. Vajon tényleg ennyire egyszerű? A most már a magyar átlaghoz képest „mellékállásban” jól kereső, fél éve hálózatvezető, Ásotthalmon lakó Ökonetes példája következik.
– Mintaszerű volt a haladásod. Mindig erre vágytál?
– Nehézkes volt az út eleje, el sem mentem az első meghívásra… Magamat korábban „csőlátónak” tartottam, és az mlm-ben dolgozók is ezt mondhatták rólam, hiszen nem voltam nyitott erre az üzletre. Viszont mindig is fejlődni, továbblépni akartam!
– Mi a „civil” munkád?
– Szegeden, egy nagy gyárban vagyok csoportvezető. Nincs vele baj, és ott is szívesen elmegyek mindenhová, ahol tanulni lehet, viszont karrierben az Ökonet egyértelműen többet kínál hosszú távon.
– Hányadik családi infóra mentél el végül?
– A másodikon már ott voltam. Nem akartam megsérteni a házigazdát. De miközben autóztunk befelé Ásotthalomról a feleségemmel Szegedre, még azon gondolkodtunk, hogyan bújhatnánk ki alóla. Meg is mondtuk előre magunknak: mi aztán ott semmit… Molnárné Szélpál Andrea tartotta a tájékoztatót, s mikor a végén megkérdezte, hogy mi tetszett, azt válaszoltam: minden! De őszintén, a pénz fogott meg. Azóta rájöttünk, az egészség a szerves része a dolognak, ami nélkül nem lehet odaállni emberek elé. Egy kérdésem volt: mennyit kell beadni? Az is tetszett, mikor kiderült, hogy nem kell letenni százezreket, aztán majd lesz valami, hanem mindent magunknak vásárolunk. Ez február végén volt, márciusban már infóztunk.
– Hogyan indultál?
– A szponzorom azt mondta, hogy legyünk hitelesek. Én erre rátettem mindent. Motoros víztisztítót vásároltam, összeraktam az infócsomagokat, s azóta már van kb. 130 cédém és tucatnyi könyvem. Elárulom: az elején lementünk mínuszba is, de tudtam, hogy sikerülni fog. Hazafelé úton beszélgettünk a feleségemmel, Évával a célokról. Kiderült: haladni akarunk, de nincs igazán konkrétum. Ő például repülni szeretne nagyon, és meg akarunk szabadulni a lakáshiteltől is. Az Ökonetből származó jövedelmünkkel mindent meg fogunk tudni oldani! Ma már a célok ott vannak a falon és az asztalfiókban is.
– Mi volt még szokatlan az elején?
– A névlista. Igazából nem értettem, miért van rá szükség, Hogy meglegyen az Andi által kért száz fő két nap múlva, még feleségek nevét is ráírtam… De kész lett. Bárcsak könnyen meg tudnám értetni az új munkatársakkal, hogy ez mennyire lényeges! Az első infón ott ült öt család, ahogy ígértem. Ma már azt is látom, milyen fontos volt az ígéretem. Azt mondtam az elején: én nehezen tanulok, de ha megtanulom, tudni fogom. Nem voltam könnyű eset, köszönöm nagyon Andi türelmét. Hogy mást ne mondjak: rá kellett szoknom az olvasásra. Ezt elmondtam egy képzésen egyszer: talán a 45 másodperces prezentáció volt az első könyv az életemben, amit egyvégtében elolvastam. Nem nevettek ki. De azt volt, hogy naponta és többször!
– Mik voltak még a nehézségek?
– A barátaim egy része csak máról holnapra lát, és nem nagyon gondolkodik előre. Ma is használom a Lőrincz János tónusskála cédéjét, hogy kiket merjek együtt leültetni egy tájékoztatón. A gyárban 12 órában dolgozom, sok a túlórám is. Van, amikor nagyjából húsz napot dolgozok egy hónapban, ráadásul a beosztásaim is változhatnak. Nagyon meg kell szerveznem, hogy mindenre jusson idő. De nem ezt az akadályt láttam, hanem a célt. Aztán korábban mezőgazdasággal, állattartással is próbálkoztunk. Tegyél bele pénzt, akár hitelből, aztán nem biztos, hogy el is tudod adni. Ahhoz képest ez „leányálom”, biztos munka.
– A család is lát azért?
– Arra is kiszorítom az időt. Van egy 16 éves fiunk, Dániel és a kicsi, 3 éves Bence. Éjszakákat forgolódtunk az elején, tervezgettünk. Úgy döntöttünk, hogy a feleségem nem megy vissza dolgozni GYES-ről, hanem komoly vállalkozást építünk, amiben neki is helye van. Ő is hív embereket és alig várja a Szakmai Napokat.
– Most hogyan dolgozol?
– A családi tájékoztatók mellett személyes beszélgetéseket is szervezek. Tegnap például 3 ilyen infót tartottam, mert nem akartam őket összeültetni… Történnek érdekes dolgok. Barátaink fél év után kérdeztek rá a tagsági kártyára, mert hallottak egy nekik fontos terméktapasztalatot Aztán az utcán hallottam, hogy valakinek a fia munkát keres, este már infóztunk. Igazából úgy érzem, most kezdek el igazán dolgozni, de még nem vagyok elégedett magammal. Most már vannak kiváló munkatársaim, őket is segítem. Mikor megkaptam a kitűzőt a fél éves HV kvalifikáció után Anditól, nagyon jó érzés volt. Szólt a zene, óriási megtiszteltetés volt. Mondtam is a munkatársaimnak: kívánom, hogy minél hamarabb éljék át! Ahogy Vass Oszkár mondja: megvan a „diplomám”, de nem állunk meg.
– Mik a további célok?
– Nagyon sok van! Nem akarom, hogy a gyerekeim úgy nőjenek fel, hogy nincs segítségük, nekünk nem igazán volt. Nehogy nagyképűnek tartson valaki, de én igazgató akarok lenni! Úgy gondoltam, ha már egyszer csinálom, akkor hozzuk ki a maximumot belőle! Egy a lényeg, hogy komoly döntést kell hozni, és kitartani. Sokan már akkor feladják, amikor a „szomszéd” megmondja a véleményét. Nekem is voltak ilyenek, nem érdekel. Az Ökonet egy kiút! Ezzel megszabadulunk a hónap végi stressztől is.
– A pénz mellett máshol is mérhető a fejlődés?
– Korábban csak az én véleményem számított a munkahelyen is, ma már elfogadom másokét, nem is nagyon vitázom. Fejlesztek más téren is. Most vettem egy laptopot a jutalékból, hogy komolyabb vezetőknek is meg tudjam mutatni az üzletet. Az az igazság, hogy ezzel fekszem és ezzel kelek. Korábban sose ültem számítógép előtt, most az éjszakai műszak után is egyből a honlapot böngészem. Én vagyok rá a bizonyíték, hogy működik ez a dolog egyszerű embereknek is. Csak követni kell az utat, ahogy a szponzor mutatja és részt venni a jó tanítási rendszerben.
Németh Zsolt munkatársa Betti is megnyerte a havi versenyt
