2014 az ő évük…? A január már biztosan. Vaszi Emese és Gábor, győztesként, példaként.
Akik figyelmes olvasói a Biocom hírportáljának, végigkövethették a Vaszi-házaspár fejlődését az utóbbi években, sikerről-sikerre. Legutóbb akkor olvashattunk róluk, mikor az ő szponzorálásukkal megjelent az első román ajkú hálózatvezető a Biocom hálózatában. Az ősz végi hatos szint után örömmel jelenthetjük: Roxana Voaides az eredményes kvalifikációs időszak után most már hetes szintű HV! Az ő komoly januári teljesítménye is meghatározó szerepet játszott abban, hogy Vasziék vigyék el ebben a hónapban a céges serleget, hiszen akkor még az általuk Roxinak becézett vezetőtársuk lefedetlennek minősült. A tény: 19 regisztrációval Erdélybe, a Péter-ágra került a dicsőség, miután háromszor egymás után dr. Paróczai Dezső nyerte a vezetők vetélkedését. Úgy hírlik: nem is nagyon akarják visszaadni a kupát… A szép sikerről a család egyelőre aktívabb (2 és fél, valamint négy és fél éves) gyermekeket nevelő tagja, Emese nyilatkozott.
– Nem ez volt az első győzelmetek hálózatépítői pályafutásotok során. Készültetek rá?
– Bizony, meg volt tervezve alaposan. A konyhában a munkapultra ki volt téve az elérendő létszám az új regisztráltaknál: 21. S be is jött!
– A hivatalos jelentésben 19 szerepel…
– Igen, mert ketten nem vették át valami miatt a csomagot. De így is sikerült… Mindenesetre elképesztő, hogy pontosan annyi jött össze, amennyit elterveztünk! Péter Ági, a felső ágvezetőnk jelezte év elején, hogy a dicsőség mellé bankók is járnak. Mi meg azt gondoltuk, úgyis régen versenyeztünk már. Így aztán kettős győzelmet arattunk: a Péter-ágon is a miénk lett a legnagyobbat fejlődő hv csoportnak járó cím.
– De gondolom, nem bánkódsz, hogy a fejlődést, egyben 12 új regisztráltat hozó csapatrész mostantól nem számít bele a februári teljesítménybe…
– Nagyon büszke vagyok Roxánáékra. Neki duplán is köszönhetem a győzelmet, hiszen hónap elején elmondtam a célokat, s ő január közepén hívott, hogy már teljesítette az általa vállaltakat. Gondoltam is magamban, hogy húzzunk bele, mert akkor még sehol sem tartottunk… Egyébként, ha így halad, neki is lesz hamarosan hálózatvezetője, ugyanis már most ötösök, négyesek vannak alatta. A jövedelme pedig jócskán meghaladja a fizetését. Mármint a férjéét is. Óriási dolog tőle a vezetővé válás, mert nem volt túl támogató a környezete. Kérte, hogy segítsek neki, mert ő azért is megmutatja mindenkinek! A hegyen, a forrásvíz mellett rengeteg víztisztítót is eladott… Meg persze egyebeket, mert arrafelé is divat az antibiotikum.
– Ti Gyergyóalfaluban laktok, és ők?
– A hegyen túl, egy másik megyében. Az egyik bátorságpróbám az volt, hogy beültem a kocsiba és egyedül átmentem hozzájuk, a férjem nélkül, a kanyargós, szerpentines utakon. Korábban pedig az, hogy leírtam, hogy román ajkú hálózatvezetőm lesz! Egy évig terveztem, s most, íme az eredménye! Nagyon boldog vagyok, hogy igazi barátokra is találtunk bennük. Egyre merészebben szólalok meg románul, sok rádióadást is hallgatok, nyilván tudat alatt is rögzült a kívánság. A férjemnél még látványosabb a fejlődés, ő igazából most, általuk/miattuk tanult meg rendesen a nyelvükön.
– A Ti vezetővé válásotokról is beszámoltunk már, de kérlek, még egyszer meséld el, hogyan is jött a kapcsolat?
– Azon a bizonyos első román nyelvű infón, amit a szeretett szponzoraink, példaképeink, Péter Marikáék tartottak, ott volt egy román pap felesége is. Ő ajánlott nekik minket, mint jó példákat, hiszen a férjem, Gábor elég súlyos allergiát hagyott el a termékekkel. Roxanáék konkrét készítményeket kértek, s elégedettek voltak. Pedig az első csomagjuk a házszámozás hiánya miatt egy hónapig keringett az országban… Aztán amikor fogytán voltak valamiből, elvittük személyesen a termékeket, hogy segítsünk. Majd ajánlásokat adtak, s ők sem tartották titokban a jó tapasztalataikat. Így egyszer csak találtunk valakit az ismerőseik között, aki pénzt akart keresni. Ő „gyújtotta” be Roxit is. Meg Ferenczy László – kinek Egészségkönyve hallatlanul népszerű mindkét nyelven – egy brassói, románra fordított előadása. Hála és köszönet neki is!
– Beszéljünk egy kicsit rólatok is. Neked mi volt a konkrét motiváció?
– Először mi sem láttunk túl a termékeken. Aztán itthon voltam gyereknevelésin úgy, hogy hiába végeztem marketingesként, az állásaimban a különböző cégeknél egyre kevesebbet kerestem. Gondoltam, adok magamnak egy évet, ami hátravan még a nevelési időszakból. Az első HV „fizetésem” kétszer annyi volt, mint a valaha kapott legtöbb… Most már Gábor jövedelme is meghaladja a fodrászkodásból keresett pénzt. De ő még nem adja fel…
– Tehát többre vágytál…
– Igen és nem csak pénzben! Minél jobban fejlődni szeretnék, hogy annál nagyobb kapuk nyíljanak ki folyamatosan. Érzem, hogy egyre magasabban lévő embereket tudok megszólítani, jönnek a lehetőségek. A személyiségfejlődésnek itt igazán nincs határa. Nincs „plafon”, mint egy hagyományos cégnél. Ebben persze nagyon sokat segítenek a képzések. A Péter-ág csíkszeredai szemináriumai, és a Brassóban tartott román nyelvű infók éppúgy, mint a borzonti két napos tréningek. Óriási plusz töltést adnak, s egész más az energiaszintünk egy-egy ilyen után! Olyan vagány ez az egész. Most már meg sem állunk az arany hálózatvezetői szintig!
– Sok sikert hozzá – mindkét nyelven!
