A háttérországa a családja
Egy alig pár száz lelkes Baranya megyei faluból, Mattyról építi fel vállalkozását Rugási Melinda. Kétéves, 1-es típusú cukorbeteg kisfia és hatéves kislánya mellett, mégis kimagasló eredményekkel menedzsel egy 300 fős vásárlói hálózatot. Az egykor anyakönyvvezetőként dolgozó hivatalnokot mentora már többször jelölte a hónap legjobbjának – és most, 4,5 év munkája, kitartása, újrakezdése után, töretlen hitének jutalmaként júliusban valóra vált az álom: Rugási Melinda vehette át egy hónapra a legjobbnak járó Biocom Audit. Óriási büszkeség, hála és boldogság ez számára – mert ez az autó jóval többet jelent egy jutalomnál. Ahogy róla mondják: „a vérében van a marketing”. De hogy miért is ez a mondat? Kiderül a Tóth-Wolford Team, azon belül a Szabó-Garmati Team sikeres vezetőjének írásából …
Én nem leszek jó?
2022 áprilisában ismerkedtem meg a Biocommal egy nagyon is személyes céllal: fogyni szerettem volna. Akkori mentorom azonban egyszer csak feltett nekem egy kérdést: „Tudsz valakit, aki szeretne plusz pénzt keresni?” Én csak ennyit tudtam rá válaszolni: „Én nem leszek jó?” Ezzel a mondattal indult el minden – és mivel akkor Németországban éltünk, szinte azonnal igent mondtam, mert úgy éreztem, nincs mit veszítenem.
A nehéz időkben szárnyaik alá vettek a vezetőim
Elkezdtem dolgozni, tanulni, kapcsolatokat építeni. 2024-ben hazaköltöztünk, és ezzel egy új fejezet kezdődött: szépen indult a fejlődés, jöttek az első eredmények, az első munkatársak. Aztán az élet egyik pillanatról a másikra egészen más feladat elé állított: a kisfiamnál betegséget diagnosztizáltak. Ilyenkor döbben rá igazán az ember, milyen törékeny is minden, amit felépített – egyetlen hír, és mindent újra kell gondolni: a napi rutint, a prioritásokat, azt is, mi számít most igazán. Ekkor Szabóné Gyarmati Tímea és Szabó Máté szó szerint a szárnyaik alá vettek, és ezért a mai napig mérhetetlenül hálás vagyok.
Melinda mentrával, Timivel
Visszatérés – versennyel
Ahogy lassan kezdtem kilábalni a kezdeti sokkból, úgy építettem vissza a mindennapjaimba a munkát is. Újra tanultam, fejlődtem Timivel, egyre tudatosabban dolgoztam, és az eredmények is egyre inkább megérkeztek. Májusban aztán valami megváltozott bennem. Óriási lendülettel vágtam neki a három hónapos nyári versenynek. Nem úgy indultam el, hogy „megpróbálom”. Tudtam, hogy végig fogom vinni. Láttam magam előtt a célt, és egy szinte megfogalmazhatatlan fókusz lett úrrá rajtam. Elkezdtem sokkal bátrabban megmutatni magam a közösségi médiában. Személyes konzultációkat tartottam, több száz érdeklődővel vettem fel a kapcsolatot online és telefonon, rengeteget beszélgettem, tanultam, dolgoztam és mentem előre.
Júniusban vehete át a kitűzőt azoktól, akiknek nagyon hálás: az ágvezetőitől
A nyár, amikor minden összeért
Az eredmények pedig sorra érkeztek. Júniusban átvehettem az arany kitűzőt. Júliusban én lettem a TWT “hónap legjobb hálózatvezetője”, és teljesítettem a nyári verseny feltételeit is. Rekordok születtek. Olyan eredmények, amelyek néhány évvel, sőt néhány hónappal korábban még távolinak tűntek. És végül ott álltam az autó mellett. A Biocom Audinál. Annál az autónál, amelyet egy hónapra a legjobbnak járó elismerésként vehettem át.
A Tót-Wolford Team havi legjobbjaként, júniusban
Felpezsdítette a mindennapokat az autó jelenléte
Beletettem több ezer kilométert, és szinte nem volt olyan nap, hogy ne történt volna valami emlékezetes. Polgármesterek kerestek meg, és hívtak meg, hogy látogassam meg velük a településüket. Az emberek megállítottak, kérdeztek, fotózkodtak – én pedig kitaláltam egy egészen egyedi játékot: aki szelfit készített az Audival, az bekerülhetett a sorsolásba, és néhány szerencsés ajándékot is kapott. A játék olyan népszerű lett, hogy volt, aki egyenesen édesanyám ajtaján csöngetett be, csak hogy részt vehessen benne…
A július egyik legjobbjanként, a kocsi mellett a Biocom serleggel és legfőbb támogatójával
Nem az autó volt a legnagyobb nyeremény
De számomra ennek az egésznek mégsem az autó a legfontosabb része. Hanem az, hogy az elmúlt évek alatt több száz család életébe sikerült egy kis tudatosságot, új szemléletet és egy másfajta életformát elvinni, és sok embernek tudtam segíteni abban, hogy elinduljon egy új úton.
És most már azt is tudom: nem az a legnagyobb siker, amikor átveszel egy díjat vagy beülsz egy jutalomautóba. Hanem amikor visszanézel az útra, és azt mondhatod: megérte végigmenni rajta.
Szabó-Gyarmati Team csapatépítő, Mattyon, júniusban
A csapat, ami mögöttem áll
Büszke vagyok arra, amit elértem, mert rengeteg munka, kitartás és fejlődés van mögötte. De ezekhez az eredményekhez az is kellett, hogy legyen mellettem egy csapat, akik a maguk részével hozzátettek ehhez a sikerhez. Jó érzés úgy előre menni, hogy közben másokat is viszünk magunkkal. A Szabó-Gyarmati Teamben úgy érzem, végre igazán megtaláltam a helyemet. Beilleszkedtem egy olyan közösségbe, ahol jól érzem magam, ahol jó emberek vesznek körül, és ahol valóban számíthatunk egymásra. A közös csapatépítőnk még inkább összekovácsolt bennünket, és számomra ez sokkal többet jelent egyszerű közös programoknál. Nagyon sokat ad a mindennapokhoz és a munkámhoz az az érzés, hogy van mögöttem egy csapat, akik támogatnak, mellettem állnak, velem együtt örülnek a sikereknek, és úgy érzem, büszkék is rám. Ez a közösség, ez az összetartás és a kölcsönös támogatás rengeteg plusz energiát ad, és biztos vagyok benne, hogy az eredményeimhez is hozzájárul.
Ilyen egy jó hangulatú vezetői megbeszélés náluk
Amikor a család lesz az igazi hajtóerő
A kisfiam betegsége után az életem egyik napról a másikra megváltozott: az ő ápolása lett az első, a Biocom pedig közben a családunk fő jövedelemforrásává vált. Ami kezdetben munka és lehetőség volt, mára egyszerre lett a hivatásom, a szenvedélyem és az az anyagi biztonság, amelynek köszönhetően a gyerekeimnek továbbra is mindent meg tudunk adni. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a családom hátországa is: a férjem száz százalékig támogat, az édesanyámmal együtt pedig mindent megtesznek azért, hogy én ott lehessek a rendezvényeken, képzéseken, személyes konzultációkon, vagy ahol éppen dolgom van. Talán ezért is érintett meg különösen, amikor a gyerekeim büszkén mesélték mindenkinek, hogy az anyukájuk megnyerte a Biocom autót, mert nagyon sokat dolgozott érte, sok néninek és gyereknek mutatta meg a vitaminokat.
A háttérországa a családja
Egy hónap, ami többet adott egy autónál
Egy hónap, ami sokkal többet adott egy autónál. Furcsa érzés volt visszaadni a kulcsot. Nem azért, mert egy Audiról volt szó. Hanem azért, mert ez az egy hónap valahogy kézzelfoghatóvá tett valamit abból, amin az elmúlt időszakban végigmentem. Sok munka, rengeteg beszélgetés, új emberek, döntések, bizonytalanságok, örömök, kudarcok és olyan pillanatok, amikor egyszerűbb lett volna azt mondani: elég.
Az első pécsi Életed Napja rendezvényre is ezzel gurult be
Folytatjuk…
Mégis mentem tovább. És most, amikor véget ért ez az egy hónap, nem azt érzem, hogy valamit elveszítettem. Sokkal inkább azt, hogy kaptam egy emlékeztetőt arra, milyen messzire lehet eljutni akkor, amikor az ember komolyan veszi a saját céljait. Az autó visszakerült oda, ahonnan jött. Az élmény viszont maradt. És vele együtt az érzés is, hogy van még bennem út, van még bennem cél, és bőven van még előttem történet. Talán ezért mosolyogtam akkor is, amikor utoljára becsuktam az ajtaját. Mert tudtam, hogy ez nem egy lezárás volt. Hanem egy nagyon szép „folytatjuk”…
Folytatása következik…
