Az írás címe az is lehetne: két karakán asszony a Kárpát-medencében. Ami közös bennük: mindketten olyat tettek, amire teljes elképedés volt a reakció. Az úgymond „biztos” állásukat feladva, a haladást választották. Manapság, mikor sokan ezekért a helyekért küzdenek, csodálatos példa ez a két nő, anya, akik a jövőjüket, az álmaikat választották. Persze ne gondoljuk, hogy a semmibe ugrottak felelőtlenül, ellenkezőleg. Az elmúlt néhány évben már bizonyított számukra a hálózat, még inkább ők saját maguknak, hogy képesek megvalósítani a céljaikat. Így mindketten hálózatvezetői szinten köszöntek el illedelmesen kenyéradójuktól, ahol nehéz szívvel, de sok sikert kívánva váltak el útjaik. Vajon miért jutottak erre az elhatározásra?
Következzen két kiváló üzletépítő döntésének rövid története.
A főszerepben: Czentlaki Beatrix Tapolcáról, és Madaras Gyöngyike Gyergyószentmiklósból, Erdélyből.
Czentlaki Bea Visegrádon épp a teleírt határidőnaplóját mutatja. Szabad és nem unatkozik…
Czentlaki Beatrix:
Tavaly szeptemberben egy nyaralásról érkeztek haza párjával, most már férjével, Czentlaki Zoltánnal, amikor végleg megfogalmazódott benne az érzés: saját célokért akar dolgozni, még sikeresebb üzletet építeni, és szabadabb életet szeretne élni. Mint mondja, két évig érlelődött benne a gondolat, míg meghozta a döntést. Pedig egy külső szemlélő számára a Polgármesteri Hivatalban pénzügyesként dolgozni maga az álom, a kiszámítható jövő. Bea is nagyon szerette a munkáját és munkatársait, jó volt a csapatszellem, de nem kizárólag ezek a szempontok léteznek. Azt mondta magának: „én többet érek, mint nettó 91.000 forint”! Azt is tudta, hogy igazán egy dologra érdemes 100%-osan fókuszálni. Azaz egy fenékkel csak egy lovat lehet rendesen megülni… Az év végi zárást még becsületesen végigcsinálta, majd januárban közölte végleges döntését. A jegyző megértő volt, a társak úgyszintén. Később kiderült, hogy a hálózat révén (is) kialakult teljesen pozitív életszemlélet látványos volt, kollégái már azt sem értették, hogy maradhatott ilyen sokáig… Bea tehát tisztelettel és korrekten, de határozottan kilépett egy körből. Nem a Hivatallal volt a baj, vagy épp a társakkal, hanem a helyzettel, amin nem igazán lehet változtatni. Az alkalmazotti lét sokszor azt sugallja: „örülj, hogy nem vagy beteg, hogy dolgozhatsz!” Bea döntött, s élete párjával egyre újabb céljaik vannak. Kétség sem fér hozzá, hogy el is érik azokat…
Madaras Gyöngyike (balról) a szeretett szponzor, Csibi Margit ölelésében. Itt mindig van segítség, támogatás…
Madaras Gyöngyike:
Az anyaországból nézve, Romániában sem könnyebb az átlagos élethelyzet. Erdélyben azonban van a hálózatnak egy nagyon komoly, meghatározó ága, amit a Péter-házaspár, Ágnes és Csaba vezetnek. Méltán büszkék csapatukra, amelynek egyik fényes csillaga egy másik páros, Csibiék. Margit és Tamás sikereiről már olvashattunk ezeken az oldalakon, most azonban az egyik hálózatvezetőjükre irányulhat a figyelem, akinek már szintén van saját HV-ja (Köllő Annamária személyében). Madaras Gyöngyike Hargita megyében, a gyergyószentmiklósi kórházban végezte asszisztensi munkáját, persze a fizetések ott sem a nyugat-európai szint közelében vannak. Gyöngyi úgy érezte, hogy szeretett hivatását az Hálózatban is meg tudja élni. Sőt, itt találta meg, amit keresett, itt „tanult meg” élni. Igazából mindig is tudta, hogy az élet több kell, hogy legyen annál, hogy eljár dolgozni és elvégzi a „családi” teendőit. (Pedig a két leánya, a 21 éves Tímea és a 14 éves Szilvia is ad még „munkát” bőven…) Az előző időszak sikereiből is merítette az erőt, amikor a vezetője elé állt kilépési szándékával, pedig, mint mondja, ott is nagyon sokat tanult, fejlődött, de nem volt már lehetőség a továbblépésre. Bizonnyal segítette az a tudat is, hogy üzletépítői munkája eredményeként már gyakorlatilag háromszor annyi a jövedelme, mint az egészségügyi intézményben… Gyöngyit, miközben tartóztatták, megértették. A felettese azt mondta: tudja, hogy amit pénzben tud adni, az kevés, többre viszont nincs esély. Így történt, hogy a Péter-ágnak június 1-től egy új, főállású üzletépítője lett. Még helyesebb, ha azt írjuk: élet-építője!
A döntésekhez gratulálunk, s az üzletben erősödést, az élet minden területén előrelépést, szép élményeket kívánunk!
